Farkasokkal Táncoló (Dances With Wolves, 1990) – Nosztalgia kritika

Farkasokkal táncoló (1990) – Nosztalgia kritika

1240

Farkasokkal táncoló (Dances With Wolves, 1990) – Nosztalgia kritika

Az 1990-es évek elején ellenállást nem tűrve tőrt be Hollywoodba Kevin Costner, Fakasokkal Táncoló filmje. A 90-es évek elejére a western műfaj már divatja múltnak számított és rég feledésbe merültek az olyan klasszikusok, mint A jó, a rossz és a csúf vagy A hét mesterlövész. Ekkor jött a Farkasokkal táncoló, mely újjáélesztette a műfajt és talán eddig soha nem látott magasságokba repítette. A film egészen hét Oscar-díjig meg sem állt.

Kevin Costnert 1990-ig mindenki csak színészként ismerte, akinek egyre jobban ível felfelé a pályája. Az ekkor még fiatal művész egy igazán merész vállalkozásba kezdett, ugyanis még életében nem rendezett filmet és egy olyan témához fogott, ami legalább tíz éve nem termelt újabb alkotást. Costner teljesen új szemszögből nyúlt a jól ismert westernhez és kiderült nem csak színészként, hanem rendezőként is igen tehetséges. Ennek a fő bizonyítéka, hogy az 1991-es Oscar gálán megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat és még ráadásként a Farkasokkal táncoló lett az év filmje is.

A Farkasokkal táncoló 1863-ban játszódik a polgárháború idején. A főszereplő John Dunbar (Kevin Costnert) súlyos sérüléseket szenved a csatában, így életét feladva vállalkozik egy vakmerő akcióra, mely öngyilkossággal ér fel. Csodával határos módon túléli Dunbar a mutatványt és háborús hőssé válik, ezért ő választhatja meg, hogy hova vezényeljék. John kérésére az Indiánok által lakott határvidékre helyezik szolgálatba, de az erődöt teljesen elhagyatottan találja. Főhősünk úgy dönt, hogy marad és itt telepedik le. Az elején csak egy farkas akad neki társaságul, aki egyre közelebb merészkedik. Egy kis idővel felbukkannak a sziú indiánok is. John szép lassan felveszi velük a kapcsolatot és a kezdeti bizonytalanságok után barátság alakul ki köztük.

A produkció egy véres polgárháború jelenettel kezdődik, ahol már halványan felmerül bennünk az egésznek a megkérdőjelezése. A megtört, félholt főszereplővel, akit Kevin Costner alakít, pillanatok alatt azonosulni tudunk. Nem csak Dunbar, hanem számunkra is felüdülést hoz a préri gyönyörűen csendes tája, és a főhőssel együtt találjuk meg mi is a lelki békénket. A készítők nagyon magas színvonalon tárják elénk a természet varászlatos hatását, bemutatva, hogy a megtört John hogyan születik újjá. A vadnyugat szépségét zseniális kamera snittek szemléltetik számunkra és olyan érzés fog el bennünket a mozivászon előtt, mintha haza érkeztünk volna. A Farkasokkal táncoló amerikai drámának kifejezetten lassú és vontatott stílusa van, nem az akció jelenetekről híres. Ezek ellenére sem válik unalmassá és érdektelenné az alkotás, ez pedig mindenképpen a forgatókönyvírót Michael Blake-t dicséri, aki saját regényéből készített filmes adaptációt. Egy mozi sikerességéhez nem elég a jól kidolgozott papír munka, hanem párosulnia kell a remek rendezéssel is. A remekművet pedig kiváló érzékkel rendezte Kevin Costner, aki emellett élete alakítását nyújtja az alkotásban és csak úgy ficánkol a szerepében. De nem csak ő, hanem az összes mellékszereplő is még a mai napig is emlegeti a filmben nyújtott teljesítményét. A rendezés, a forgatókönyv, operatőri munka és színészi játék mellett a betét dalok is Oscar díj színvonalúak. John Barry zenéjének sikerült is elhódítani az aranyszobrocskát, méghozzá teljesen megérdemelten.

Az alkotók John Dunbar és az Indiánok közti kapcsolatra építették a produkciót. A két fél egymás megismerése lassan és óvatosan bomlik ki számunkra, újabb és újabb meglepőbb fordulatokat hozván. Nagy részletességgel és aprólékossággal van kidolgozva minden egyes párbeszéd és emellett a karakterek is kellőképpen mélyek. Az egész történetet John Dunbar meséli el nekünk, akinek sokszor hallgathatjuk őszinte, természetes monológját, amely még színesebbé teszi a hollywoodi alkotást. Ez volt az első film, amely felelősségre vonta az amerikaiakat, az indiánok tömeges meggyilkolása miatt. A Farkasokkal táncoló az amerikaikat nem pozitív szereplőként mutatja be, hanem sokkal inkább gátlástalan betolakodóként. Ugyan az indiánok nincsenek tökéletes példaértékű népnek bemutatva, de szemlélteti velünk a rendező, hogy igenis képviseltek értékeket és egyáltalán nem voltak olyan barbárok. A film ugyan nem nyíltan, de a régi értékek, úgy, mint a család, a hűség, a természet kellő tisztelete mellett emeli fel a szavát.

A Farkasokkal táncoló a maga eszméletlen hosszú három órás játékidejével sem válik unalmassá, sőt az izgalmak folyamatosan fokozódnak, ugyanis egyre jobban megszeretjük a karaktereket. Kevin Costner alkotása nem csak egy western film, hanem sokkal több annál. Egészen egyedi látószögből közelítette meg a témát és több időálló értéket is képvisel számunkra. A dráma mindvégig fokozódik, az érzelmek folyamatosan bomlanak ki számunkra és mikor már eggyé válnánk a prérivel, arcon csapva rángat le minket a rendező a valóság talajára. Egy szó mint száz ide vagy oda, a három órás Farkasokkal táncoló, minden idők egyik legjobb vadnyugatos filmje, melyet a klasszikus Hét mesterlövésszel lehet egy lapon emlegetni.

(Címlapkép forrása)

//taki//

Farkasokkal táncoló (Dances With Wolves, 1990) – Nosztalgia kritika Az 1990-es évek elején ellenállást nem tűrve tőrt be Hollywoodba Kevin Costner, Fakasokkal Táncoló filmje. A 90-es évek elejére a western műfaj már divatja múltnak számított és rég feledésbe merültek az olyan klasszikusok, mint A jó, a rossz és a csúf vagy A hét mesterlövész. Ekkor jött a Farkasokkal táncoló, mely újjáélesztette a műfajt és talán eddig soha nem látott magasságokba repítette. A film egészen hét Oscar-díjig meg sem állt. Kevin Costner teljesen új szemszögből nyúlt a jól ismert westernhez és kiderült nem csak színészként, hanem rendezőként is igen tehetséges. Kevin Costnert 1990-ig mindenki csak színészként ismerte, akinek egyre jobban ível felfelé a pályája. Az ekkor még fiatal művész egy igazán merész vállalkozásba kezdett, ugyanis még életében nem rendezett filmet és egy olyan témához fogott, ami legalább tíz éve nem termelt újabb alkotást. Costner teljesen új szemszögből nyúlt a jól ismert westernhez és kiderült nem csak színészként, hanem rendezőként is igen tehetséges. Ennek a fő bizonyítéka, hogy az 1991-es Oscar gálán megkapta a legjobb rendezőnek járó díjat és még ráadásként a Farkasokkal táncoló lett az év filmje is. A Farkasokkal táncoló 1863-ban játszódik a polgárháború idején. A főszereplő John Dunbar (Kevin Costnert) súlyos sérüléseket szenved a csatában, így életét feladva vállalkozik egy vakmerő akcióra, mely öngyilkossággal ér fel. Csodával határos módon túléli Dunbar a mutatványt és háborús hőssé válik, ezért ő választhatja meg, hogy hova vezényeljék. John kérésére az Indiánok által lakott határvidékre helyezik szolgálatba, de az erődöt teljesen elhagyatottan találja. Főhősünk úgy dönt, hogy marad és itt telepedik le. Az elején csak egy farkas akad neki társaságul, aki egyre közelebb merészkedik. Egy kis idővel felbukkannak a sziú indiánok is. John szép lassan felveszi velük a kapcsolatot és a kezdeti bizonytalanságok után barátság alakul ki köztük. Nagy részletességgel és aprólékossággal van kidolgozva minden egyes párbeszéd és emellett a karakterek is kellőképpen mélyek. A produkció egy véres polgárháború jelenettel kezdődik, ahol már halványan felmerül bennünk az egésznek a megkérdőjelezése. A megtört, félholt főszereplővel, akit Kevin Costner alakít, pillanatok alatt azonosulni tudunk. Nem csak Dunbar, hanem számunkra is felüdülést hoz a préri gyönyörűen csendes tája, és a főhőssel együtt találjuk meg mi is a lelki békénket. A készítők nagyon magas színvonalon tárják elénk a természet varászlatos hatását, bemutatva, hogy a megtört John hogyan születik újjá. A vadnyugat szépségét zseniális kamera snittek szemléltetik számunkra és olyan érzés fog el bennünket a mozivászon előtt, mintha haza érkeztünk volna. A Farkasokkal táncoló amerikai drámának kifejezetten lassú és vontatott stílusa van, nem az akció jelenetekről híres. Ezek ellenére sem válik unalmassá és érdektelenné az alkotás, ez pedig mindenképpen a forgatókönyvírót Michael Blake-t dicséri, aki saját regényéből készített filmes adaptációt. Egy mozi sikerességéhez nem elég a jól kidolgozott papír munka, hanem párosulnia kell a remek rendezéssel is. A remekművet pedig kiváló érzékkel rendezte Kevin Costner, aki emellett élete alakítását nyújtja az alkotásban és csak úgy ficánkol a szerepében. De nem csak ő, hanem az összes mellékszereplő is még a mai…

Értékelés

Színészi alakítás - 92%
Tartalom - 93%
Stílus - 90%
Filmezzünk.hu - 91%
IMDB - 82%

90%

User Rating: Be the first one !
90

Article Tags:

Írj hozzászólást!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Menü