Az utolsó emberig kritika – Mel Gibson tör, zúz és szenved, mint mindig

1988

Az utolsó emberig (Blood Father, 2016) – Kritika

Mel Gibson az elmúlt éveiben főleg a botrányairól volt híres és arról, hogy a filmjei rendre megbuktak. Természetesen a kétszeres Oscar-díjas színésznek számos sikeres produkciója van az évtizedes munkássága során. Ilyen például az 1995-ös A rettenthetetlen, amely mára már klasszikussá nőtte ki magát, de a Halálos fegyver, A hazafi, és a Mad Max franchise is nagy népszerűségnek örvendhetett. Az idei évben Mel Gibson színészként és rendezőként is egyaránt visszatér Hollywood színpadára. Úgy tűnik utóbbiként akár komolyabb sikereket is elérhet, mert Amerikában mind kritikailag mind anyagilag remekül szerepel A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge). Az utolsó emberig (Blood Father) című alkotás megítélése már egyáltalán nem tűnik ennyire egyértelműnek, melyben Mel Gibsoné a főszerep.

A francia alkotásban Mel Gibson egy volt elítéltet alakít (Link) aki lakókocsijában a sivatagban tetovál pénzért lepukkant alakokat. A születésnapján pedig felbukkan az évekkel ezelőtt eltűnt lánya Lydia (Erin Moriarty) aki életveszélyben van. Ugyanis egy konfliktus közepette barátját Jonaht (Diego Luna) a mexikói drogkereskedő vezérének az unokaöccsét megöli. Link (Mel Gibson) pedig mindent megtesz, hogy lánya ne kerüljön a mexikóiak és a zsaruk kezébe.

Mel Gibson általában egy, a társadalom által kitaszított személyt alakít, aki a történet során rengeteget szenved, vívódik és mind eközben tör, zúz. Ez Az utolsó emberig című filmjében sincsen másképp, de mégsem csalódunk a moziban mert az arányok jól ellettek találva. Mel Gibson egészen visszafogja magát a produkcióban, csak egy-egy jelenet erejéig villan meg a karakterének az őrült oldala.

Olyan érzésünk van a film során, mintha a színész saját magát alakítaná a vásznon.

Link a produkcióban próbál tisztességes, függőségek és erőszak nélküli életet élni, úgy mint a való életben Mel Gibson igyekszik helyre hozni az életét. A filmben Link megpróbálja lebeszélni lányát arról, hogy ugyan azt az utat járja be mint ő és arra buzdítja, hogy ha minden össze is omol körülötte és képtelen önmagával együtt élni, akkor is meg kell próbálni napról napra jobb emberré válnia. Ugyan rejtetten, de ezzel a filmmel Mel Gibson igyekszik lebeszélni a fiatalokat arról az életről amin ő keresztül ment.

Az utolsó emberig olykor izgalmas, pörgős akció film, de vannak olyan periódusai a mozinak ami sablonos és kiszámítható. Annak ellenére, hogy a rendező Jean-Francois Richet megszokott panelekből építkezik, még sem lett unalmas a produkció. A feszültséget remekül vezetik fel a készítők és az információkat is ügyesen adagolják számunkra. Csak sajnos a legnagyobb probléma az, hogy amikor éppen már kezdenénk belemerülni a filmbe akkor jön egy teljesen érthetetlen, színvonaltalan jelenet vagy párbeszéd, ami teljese kizökkent minket a ritmusból.

Ennek ellenére is élvezhető Az utolsó emberig, ugyanis az arányok jól működnek benne, az akció jelenetek nincsenek túl tolva. A film ritmusa is kiváló, illetve az operatőri munka a színészi játékkal együtt egészen színvonalas.

Mel Gibson pont annyit hoz amennyit kell, nem játssza túl a szerepét és a karaktere egészen jól fel van építve.

A Lydiát alakító Erin Moriarty egészen kiváló a filmben, szép lassan bomlik ki az ő személyisége a játék idő során, és remekül alakítja a vívódó, önmagáról mit sem tudó zavarodott, talpra esett tinédzsert. Még Diego Lunát lehet kiemelni a színészi gárda közülk aki Jonaht alakítja. Reméljük a legújabb Star Wars filmben, a Zsivány Egyesben is jól fog szerepelni.

Összességében nem lett rossz film Az utolsó emberig, sőt! Mel Gibson most is tőr, zúz, de sikerült a rendezőnek megtalálni a határokat. Ugyan olykor már zavaró a túl sok vulgáris kifejezés (eredeti szinkron) a produkcióban, de ezt betudhatjuk a kultúra élethű ábrázolásának.

Az utolsó emberig első sorban kiváló ritmusú akció film,

amely olykor sablonos és túlságosan kiszámítható, de mindenképpen az erényeihez tartózik, hogy akar üzenni valamit számunkra és nem elégedett meg csak a látványos és erőszakos jelentekkel.

//Taki//

Mentés

Az utolsó emberig (Blood Father, 2016) - Kritika Mel Gibson az elmúlt éveiben főleg a botrányairól volt híres és arról, hogy a filmjei rendre megbuktak. Természetesen a kétszeres Oscar-díjas színésznek számos sikeres produkciója van az évtizedes munkássága során. Ilyen például az 1995-ös A rettenthetetlen, amely mára már klasszikussá nőtte ki magát, de a Halálos fegyver, A hazafi, és a Mad Max franchise is nagy népszerűségnek örvendhetett. Az idei évben Mel Gibson színészként és rendezőként is egyaránt visszatér Hollywood színpadára. Úgy tűnik utóbbiként akár komolyabb sikereket is elérhet, mert Amerikában mind kritikailag mind anyagilag remekül szerepel A fegyvertelen katona (Hacksaw Ridge). Az utolsó emberig (Blood Father) című alkotás megítélése már egyáltalán nem tűnik ennyire egyértelműnek, melyben Mel Gibsoné a főszerep. Mel Gibson általában egy, a társadalom által kitaszított személyt alakít, aki a történet során rengeteget szenved. A francia alkotásban Mel Gibson egy volt elítéltet alakít (Link) aki lakókocsijában a sivatagban tetovál pénzért lepukkant alakokat. A születésnapján pedig felbukkan az évekkel ezelőtt eltűnt lánya Lydia (Erin Moriarty) aki életveszélyben van. Ugyanis egy konfliktus közepette barátját Jonaht (Diego Luna) a mexikói drogkereskedő vezérének az unokaöccsét megöli. Link (Mel Gibson) pedig mindent megtesz, hogy lánya ne kerüljön a mexikóiak és a zsaruk kezébe. Mel Gibson általában egy, a társadalom által kitaszított személyt alakít, aki a történet során rengeteget szenved, vívódik és mind eközben tör, zúz. Ez Az utolsó emberig című filmjében sincsen másképp, de mégsem csalódunk a moziban mert az arányok jól ellettek találva. Mel Gibson egészen visszafogja magát a produkcióban, csak egy-egy jelenet erejéig villan meg a karakterének az őrült oldala. Olyan érzésünk van a film során, mintha a színész saját magát alakítaná a vásznon. Link a produkcióban próbál tisztességes, függőségek és erőszak nélküli életet élni, úgy mint a való életben Mel Gibson igyekszik helyre hozni az életét. A filmben Link megpróbálja lebeszélni lányát arról, hogy ugyan azt az utat járja be mint ő és arra buzdítja, hogy ha minden össze is omol körülötte és képtelen önmagával együtt élni, akkor is meg kell próbálni napról napra jobb emberré válnia. Ugyan rejtetten, de ezzel a filmmel Mel Gibson igyekszik lebeszélni a fiatalokat arról az életről amin ő keresztül ment. A Blood Father olykor izgalmas, pörgős akció film, de vannak olyan periódusai a mozinak ami sablonos és kiszámítható. Az utolsó emberig olykor izgalmas, pörgős akció film, de vannak olyan periódusai a mozinak ami sablonos és kiszámítható. Annak ellenére, hogy a rendező Jean-Francois Richet megszokott panelekből építkezik, még sem lett unalmas a produkció. A feszültséget remekül vezetik fel a készítők és az információkat is ügyesen adagolják számunkra. Csak sajnos a legnagyobb probléma az, hogy amikor éppen már kezdenénk belemerülni a filmbe akkor jön egy teljesen érthetetlen, színvonaltalan jelenet vagy párbeszéd, ami teljese kizökkent minket a ritmusból. Ennek ellenére is élvezhető Az utolsó emberig, ugyanis az arányok jól működnek benne, az akció jelenetek nincsenek túl tolva. A film ritmusa is kiváló, illetve az operatőri munka a színészi játékkal együtt egészen színvonalas. Mel Gibson pont annyit hoz amennyit kell, nem…

Értékelés

Színészi alakítás - 72%
Történet - 65%
Izgalom - 76%
Filmezzünk.hu - 72%
IMDB - 65%

70%

User Rating: Be the first one !
70

Article Tags:

Írj hozzászólást!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Menü