Mennyei csodák (2016) kritika – Amikor a több kevesebb

8132

Mennyei csodák (Miracles from Heaven, 2016) – Kritika

A Mennyei csodák alaptörténete dokumentált, igaz és megrázó: egy kislány súlyos, gyógyíthatatlan bélrendszeri betegségben szenved, majd csodálatos módon túlél egy szörnyű balesetet és ezzel együtt meg is gyógyul. Jobb lett volna, ha végig erre fókuszálnak a készítők. De ők többet akartak – kevesebb lett belőle.

Mennyei csodák (Miracles from Heaven, 2016) - Kritika

A film alaptörténete dokumentált, igaz és megrázó.

Láttam Annabel Beam esetéről egy rövid dokumentumfilmet is, ahol a szülők a tényekre szorítkoztak, és szinte vázlatosan tárták fel a történetet. Egészen megdöbbentő volt csak néhány percre is belegondolni a betegség miatti, évekig tartó szenvedésbe, a családi megpróbáltatásba és összefogásba, a folyamatos kezelésekbe és gyógyszerezésekbe, a hiányos, megfosztott gyerekkorba. Aztán a folytatásban következett a döbbenetes, súlyos baleset, a kislány Jézussal való találkozása, majd az orvosilag is igazolt csodálatos, teljes felépülés. A történet valóban megfilmesítés után kiált.

A film készítésénél azonban valami félrecsúszott. Nevezetesen a fókusz. Merthogy

a történet főhőse végül nem a kislány lett, nem is a teljes család, hanem egyes-egyedül a nagybetűs ANYA.

Értem én, hogy Jennifer Garner (Kilenc élet, Mielőtt meghaltam) olyan kaliberű színésznő, hogy rá lehet építeni egy filmet. Azt is értem, hogy háromgyermekes elvált nőként stabilan tudja hozni az erős, független női karaktert, de hát könyörgöm: ez a történet nem róla kellene, hogy szóljon.

Mennyei csodák (Miracles from Heaven, 2016) - Kritika

A történet főhőse végül nem a kislány lett, nem is a teljes család, hanem egyes-egyedül a nagybetűs ANYA.

De a család itt csak asszisztál. A férj, akinek a vállalkozása miatt jelzálog került az egész birtokra (de azért folyamatosan, gond nélkül finanszírozza a méregdrága gyógykezelést a sármos specialista doki klinikáján, míg az asszonykát egy percig sem látjuk a háztartáson kívül dolgozni). Még mindig a férj, aki csak nyugtatgat, de nem tesz semmilyen kézzel fogható, bátor lépést a kislány gyógyulásáért (igaz, a rengeteg elutazós terápiás kezelés alatt a másik két lánnyal ő tartja otthon a frontot). A nagyobbik lány, akiről mindössze annyit tudunk meg, hogy szintén az apa szörnyű mulasztása miatt lemarad a sport válogatóról. És a kisebbik lány, aki… aki… aki csak úgy ott van.

Na és persze ott a beteg kislány, akinek kimarad egy csomó dolog a gyerekkorából, kirekesztődik a kortársai közösségéből, rendszeres fájdalmai vannak, harcol a hitével. De ő mindezt rendkívül fegyelmezetten és felnőttesen viseli – a film szerint. A dráma mélységét csak egy valamiből tudjuk megérezni: a nagy magyar anya (bocsánat, amerikai anya) hisztérikus reakcióiból, világfájdalmából, hosszú, jelentőségteljes nézéseiből, amiből süt, hogy „ide rám figyeljen mindenki, mennyire szenvedek és harcolok a lányomért”.

És ettől a Mennyei csodák sajnos határozottan női filmmé válik.

Mert egy egészséges férfi ilyenkor inkább diszkréten kimegy és vesz a hűtőből egy sört, aztán visszaül a kanapéra és türelmesen várja, hogy a felesége kikapcsolódása után hátha lesz még idő egy „mindenkit szétütök” akciófilmre.

Mennyei csodák (Miracles from Heaven, 2016) - Kritika

A történet határozottan és lényegi módon magában hordozza a hitbeli szálat, amivel láthatóan semmit nem tudnak kezdeni az alkotók.

Még egy dologban talajt veszített a rendező, Patricia Riggen (A harminchármak, Így neveld az anyádat). A történet határozottan és lényegi módon magában hordozza a hitbeli szálat, amivel láthatóan semmit nem tudnak kezdeni az alkotók. A pap annyira modern, csudajófej és szórakoztató, hogy a mintegy kétperces prédikációiban ki sem ejti Jézus nevét. Az elkötelezett hívők karakterét kitolták a teljes rigolyás szélsőségbe, mígnem ők lettek a gyülekezet gonoszai. Hősnőnk a végén nagylelkű, krisztusi módon megbocsát nekik – pedig nem ők hagyták ott dúlva-fúlva, sértődötten a hívők közösségét hónapokra… A dokumentumfilmben az anya elmondta, hogyan imádkozott és kért támogatást másoktól is a baleset idején – ehhez képest a Garner alakította karakter odarohan a bajt okozó fához, megragadja és elkezdi mantrázni a miatyánkot. Khm.

Ha valaki, én biztosan drukkolok a keresztény témájú filmeknek. De ettől a mozitól a hitetlenek valószínűleg nem jutnak egészséges bibliai kinyilatkoztatáshoz – csak valami homályos transzcendens élményhez -, a valódi hívők számára viszont ez a film egyszerűen nem karcol, nem hiteles. Vagyis a több ezúttal kevesebb lett.

(Címlapkép forrása)

//Szerző: T.E. SentFilm (facebook/sentfilm)//

Mennyei csodák (Miracles from Heaven, 2016) - Kritika A Mennyei csodák alaptörténete dokumentált, igaz és megrázó: egy kislány súlyos, gyógyíthatatlan bélrendszeri betegségben szenved, majd csodálatos módon túlél egy szörnyű balesetet és ezzel együtt meg is gyógyul. Jobb lett volna, ha végig erre fókuszálnak a készítők. De ők többet akartak – kevesebb lett belőle. A film alaptörténete dokumentált, igaz és megrázó. Láttam Annabel Beam esetéről egy rövid dokumentumfilmet is, ahol a szülők a tényekre szorítkoztak, és szinte vázlatosan tárták fel a történetet. Egészen megdöbbentő volt csak néhány percre is belegondolni a betegség miatti, évekig tartó szenvedésbe, a családi megpróbáltatásba és összefogásba, a folyamatos kezelésekbe és gyógyszerezésekbe, a hiányos, megfosztott gyerekkorba. Aztán a folytatásban következett a döbbenetes, súlyos baleset, a kislány Jézussal való találkozása, majd az orvosilag is igazolt csodálatos, teljes felépülés. A történet valóban megfilmesítés után kiált. A film készítésénél azonban valami félrecsúszott. Nevezetesen a fókusz. Merthogy a történet főhőse végül nem a kislány lett, nem is a teljes család, hanem egyes-egyedül a nagybetűs ANYA. Értem én, hogy Jennifer Garner (Kilenc élet, Mielőtt meghaltam) olyan kaliberű színésznő, hogy rá lehet építeni egy filmet. Azt is értem, hogy háromgyermekes elvált nőként stabilan tudja hozni az erős, független női karaktert, de hát könyörgöm: ez a történet nem róla kellene, hogy szóljon. A történet főhőse végül nem a kislány lett, nem is a teljes család, hanem egyes-egyedül a nagybetűs ANYA. De a család itt csak asszisztál. A férj, akinek a vállalkozása miatt jelzálog került az egész birtokra (de azért folyamatosan, gond nélkül finanszírozza a méregdrága gyógykezelést a sármos specialista doki klinikáján, míg az asszonykát egy percig sem látjuk a háztartáson kívül dolgozni). Még mindig a férj, aki csak nyugtatgat, de nem tesz semmilyen kézzel fogható, bátor lépést a kislány gyógyulásáért (igaz, a rengeteg elutazós terápiás kezelés alatt a másik két lánnyal ő tartja otthon a frontot). A nagyobbik lány, akiről mindössze annyit tudunk meg, hogy szintén az apa szörnyű mulasztása miatt lemarad a sport válogatóról. És a kisebbik lány, aki... aki... aki csak úgy ott van. Na és persze ott a beteg kislány, akinek kimarad egy csomó dolog a gyerekkorából, kirekesztődik a kortársai közösségéből, rendszeres fájdalmai vannak, harcol a hitével. De ő mindezt rendkívül fegyelmezetten és felnőttesen viseli - a film szerint. A dráma mélységét csak egy valamiből tudjuk megérezni: a nagy magyar anya (bocsánat, amerikai anya) hisztérikus reakcióiból, világfájdalmából, hosszú, jelentőségteljes nézéseiből, amiből süt, hogy „ide rám figyeljen mindenki, mennyire szenvedek és harcolok a lányomért”. És ettől a Mennyei csodák sajnos határozottan női filmmé válik. Mert egy egészséges férfi ilyenkor inkább diszkréten kimegy és vesz a hűtőből egy sört, aztán visszaül a kanapéra és türelmesen várja, hogy a felesége kikapcsolódása után hátha lesz még idő egy „mindenkit szétütök” akciófilmre. A történet határozottan és lényegi módon magában hordozza a hitbeli szálat, amivel láthatóan semmit nem tudnak kezdeni az alkotók. Még egy dologban talajt veszített a rendező, Patricia Riggen (A harminchármak, Így neveld az anyádat). A történet határozottan és lényegi módon magában hordozza…

Értékelés

Színészi alakítás - 70%
Tartalom - 75%
Drámai hatás - 75%
Filmezzünk.hu - 72%
IMDB - 69%

72%

User Rating: 4.63 ( 2 votes)
72

Article Tags: · · · · · ·

Hozzászólások

  • Egyetértek a fentiekkel

    Kurucz Attila 2017-02-21 20:52 Válasz
  • Amikor egy rendező keresztény filmet készít, érdemes elkerülnie a következő hibákat: giccs, pátosz, modorosság, infantilizmus, cukiskodás, szentimentalizmus, didaktikusság (szájbarágás), erőltetett humor.

    Mindezek a hibák megtalálhatóak ebben a filmben.

    A javára legyen mondva: a készítőket a jószándék vezérelte. Ettől függetlenül középszerű, fájdalmasan középszerű.

    Krasznai Zoltán 2017-04-30 19:00 Válasz

Írj hozzászólást!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Menü