Pókember – Irány a Pókverzum (2018) – KRITIKA

265

Pókember – Irány a Pókverzum (Spider-Man: Into the Spider-Verse, 2018) – KRITIKA

Mi teszi a Pókembert Pókemberré? A piros ruhája? Ennyi erővel a Mikulás is lehetne az. Hogy segíteni akar az embereknek? Még mindig nem szűkült a kör. Megcsípte egy pók? Na igen, ez már egy jelentős kritérium. De mi van, ha ez több emberrel is megesik, ráadásul nem ugyanabban, hanem párhuzamos univerzumokban? Majd, mint a Karácsonyi énekben megjelennek a Pókemberek a mi univerzumunkban és egy feladatot bíznak ránk: hogy mentsük meg a világot?

Pókember - Irány a Pókverzum (Spider-Man: Into the Spider-Verse, 2018) - KRITIKA

A Pókember – Irány a Pókverzum ezeket a kérdéseket boncolgatja, ha nem is ennyi karácsonyi utalással. Mindezt egy átlagos brooklyni srác szemével nézve, aki a szemünk láttára lépett a Pókemberré válás rögös útjára. Ez a srác Miles Morales, kinek karakterében benne van mindaz, ami csak nehezítő tényező lehet. A határozottság és motiváció hiánya, a kor éppúgy, mint a szerető család megléte otthon. Ez érzelmek terén nagyon sokat dob a filmen, időnként azonban nagyon kisgyerekessé változtatja a főszereplőt, ami a filmre is rányomja a bélyegét.

Hiszen, ha a néző a film nézése közben úgy érzi, hogy még ő is alkalmasabb lenne Pókembernek, mint szegény Miles, akkor félig-meddig jogosan merülnek fel a kérdések, hogy miért pont ő? Miért nem én? A nagyobb erő nagyobb felelősség…én jobban el tudnám bírni ezt a felelősséget?

Az ilyen és ehhez hasonló morális kérdések miatt a film nem feltétlen csak az általános iskolás korosztályt teszi érdekeltté a megnézésben, hanem akár a magukat felnőttebbeknek gondolók számára is élvezhető és elgondolkodtató tud lenni. Azt azonban le kell szögezni, hogy az alkotás elkészítésmódján látszik, hogy a célközösség nem feltétlen a felnőtt korosztály. Főleg nem azok, akik úgy nőttek fel a Marvel filmeken, hogy képregényt sose olvastak, mivel ég és föld már csak a kifejezésmódot is tekintve ez a film és egy átlagos Marvel produkció.

Pókember - Irány a Pókverzum (Spider-Man: Into the Spider-Verse, 2018) - KRITIKA

Éppen ezért számukra a Pókember – Irány a Pókverzum meghökkentően hathat, amire jobb előbb felkészülni, hiszen már az animációs jelleg is teljesen újszerűen hathat. Azonban azt le kell szögezni, hogy a film technikai megvalósítását tekintve gondos munkáról tesz tanúbizonyságot. A képi megjelenítés során nagyon ügyeltek a precíz animálásra, aminek meg is lett az eredménye: a filmet a legjobb animációs film kategóriában Golden Globe-díjra jelölték. A filmzene is pont megfelelően lett eltalálva: amikor szükség van egy kis hangulatfokozásra, hirtelen már-már katartikus élményt előidéző zenék szólnak.

Azonban magáról a történetről sajnos nem tudok csak szuperlatívuszokban beszélni. Sok helyütt zavarosak az ok-okozati összefüggések, amik tördelté teszik a Pókember – Irány a Pókverzum struktúráját.

Az alapkoncepció alapján akár még egy klasszikus Marvel film is forgatható lenne belőle, de nem jellemzi a „nagy filmektől” megszokott rendkívüli pontossággal megtervezett tudományos háttér (ami ha nem is volt valós de legalább hihetőnek tűnt). Helyette számomra már időnként úgy hatott, mintha a forgatókönyvírók felcsapták volna a könyvtárban található Modern fizika című könyvet, majd ebből véletlenszerűen kiválasztott szavakat kezdték volna el egymás mellé szórni. Ez különösen is szemet szúr már csak abban is, hogy míg a dimenziók közötti utazást a Bosszúállókban a tesseract (aminek működését nem is próbálták magyarázni, hanem letudták annyival, hogy a Földön még nem értik) tette lehetővé, itt egy szimpla részecskegyorsítóval párhuzamos univerzumok közötti utaztatást lehet elérni.

Pókember - Irány a Pókverzum (Spider-Man: Into the Spider-Verse, 2018) - KRITIKA

Ez a tudományos elnagyoltság is csak ráerősít a Pókember – Irány a Pókverzum gyerekes jellegére. Azonban gyerekfilmnek mégse mondható, mivel a film tartalmaz felnőttek számára is megrázó jeleneteket, amik véleményem szerint túl erősek lennének egy gyereknek, ami leginkább a veszteségek jelentőségének szerepének kihangsúlyozásában jelenik meg. Jól mutatja ezt, hogy Miles is csak a veszteségei hatására tudott „teljes értékű” Pókemberré válni. A film tehát végül választ ad a fentebb feltett kérdésekre, hiszen mint Miles esetében láthattuk még névegyezés Peter Parkerrel sem feltétele, annak hogy valaki Pókemberré váljon. Bárki lehet a Pókember.

//Ernyey Dániel kritika//

Ez a két Marvel film kerülhet bemutatásra 2020-ban

Pókember - Irány a Pókverzum (Spider-Man: Into the Spider-Verse, 2018) - KRITIKA Mi teszi a Pókembert Pókemberré? A piros ruhája? Ennyi erővel a Mikulás is lehetne az. Hogy segíteni akar az embereknek? Még mindig nem szűkült a kör. Megcsípte egy pók? Na igen, ez már egy jelentős kritérium. De mi van, ha ez több emberrel is megesik, ráadásul nem ugyanabban, hanem párhuzamos univerzumokban? Majd, mint a Karácsonyi énekben megjelennek a Pókemberek a mi univerzumunkban és egy feladatot bíznak ránk: hogy mentsük meg a világot? A Pókember - Irány a Pókverzum ezeket a kérdéseket boncolgatja, ha nem is ennyi karácsonyi utalással. Mindezt egy átlagos brooklyni srác szemével nézve, aki a szemünk láttára lépett a Pókemberré válás rögös útjára. Ez a srác Miles Morales, kinek karakterében benne van mindaz, ami csak nehezítő tényező lehet. A határozottság és motiváció hiánya, a kor éppúgy, mint a szerető család megléte otthon. Ez érzelmek terén nagyon sokat dob a filmen, időnként azonban nagyon kisgyerekessé változtatja a főszereplőt, ami a filmre is rányomja a bélyegét. Hiszen, ha a néző a film nézése közben úgy érzi, hogy még ő is alkalmasabb lenne Pókembernek, mint szegény Miles, akkor félig-meddig jogosan merülnek fel a kérdések, hogy miért pont ő? Miért nem én? A nagyobb erő nagyobb felelősség…én jobban el tudnám bírni ezt a felelősséget? Az ilyen és ehhez hasonló morális kérdések miatt a film nem feltétlen csak az általános iskolás korosztályt teszi érdekeltté a megnézésben, hanem akár a magukat felnőttebbeknek gondolók számára is élvezhető és elgondolkodtató tud lenni. Azt azonban le kell szögezni, hogy az alkotás elkészítésmódján látszik, hogy a célközösség nem feltétlen a felnőtt korosztály. Főleg nem azok, akik úgy nőttek fel a Marvel filmeken, hogy képregényt sose olvastak, mivel ég és föld már csak a kifejezésmódot is tekintve ez a film és egy átlagos Marvel produkció. Éppen ezért számukra a Pókember - Irány a Pókverzum meghökkentően hathat, amire jobb előbb felkészülni, hiszen már az animációs jelleg is teljesen újszerűen hathat. Azonban azt le kell szögezni, hogy a film technikai megvalósítását tekintve gondos munkáról tesz tanúbizonyságot. A képi megjelenítés során nagyon ügyeltek a precíz animálásra, aminek meg is lett az eredménye: a filmet a legjobb animációs film kategóriában Golden Globe-díjra jelölték. A filmzene is pont megfelelően lett eltalálva: amikor szükség van egy kis hangulatfokozásra, hirtelen már-már katartikus élményt előidéző zenék szólnak. Azonban magáról a történetről sajnos nem tudok csak szuperlatívuszokban beszélni. Sok helyütt zavarosak az ok-okozati összefüggések, amik tördelté teszik a Pókember - Irány a Pókverzum struktúráját. Az alapkoncepció alapján akár még egy klasszikus Marvel film is forgatható lenne belőle, de nem jellemzi a „nagy filmektől” megszokott rendkívüli pontossággal megtervezett tudományos háttér (ami ha nem is volt valós de legalább hihetőnek tűnt). Helyette számomra már időnként úgy hatott, mintha a forgatókönyvírók felcsapták volna a könyvtárban található Modern fizika című könyvet, majd ebből véletlenszerűen kiválasztott szavakat kezdték volna el egymás mellé szórni. Ez különösen is szemet szúr már csak abban is, hogy míg a dimenziók közötti utazást a Bosszúállókban a tesseract (aminek működését nem is próbálták magyarázni, hanem letudták annyival,…

Értékelés

Történet - 50%
Hangulat - 68%
Humor - 80%
Látványvilág - 90%
Zene - 70%
IMDB - 88%
RottenTomatoes - 99%

78%

User Rating: Be the first one !
78

Article Tags: · · · · · · · · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download