Zöld könyv – Útmutató az élethez (2019) – Kritika

616

Zöld könyv – Útmutató az élethez (2019) – Kritika

Az 1962-es évek Amerikájában járunk. A kocsmákból kellemes muzsika szűrődik ki, a tehetősebbek nem féltik a pénzüket, a szegényebb emberek mindent bevállalnak, hogy pénzhez jussanak. Tony Lip (Viggo Mortensen- Hidalgó, a Gyűrűk Ura) hétköznapi fickó: családja van, felesége, gyerekei. Pénze viszont alig. Heves vérmérsékletű, kevésbé megfontolt, de a szíve igenis helyén van! Magas bérért cserébe, ajánlatot kap hogy egy afroamerikai zongoristától Don Shirleytől  (Mahershala Ali- Holdfény, A számolás joga), hogy  legyen a sofőrje két hónapon keresztül, ugyanis a déli államokba indulna el turnézni, ahol bőrszíne miatt nem látják szívesen! Tony kezdetben vonakodik – két hónapig távol kell legyen a családjától- de végül, nehéz anyagi körülményei miatt elvállalja a feladatot.

Zöld könyv - Útmutató az élethez (2019) - Kritika

Don Shirley azonban szöges ellentéte újdonsült fuvarozójának! Kimért, megfontol, szűkszavú, és minden szabályt már-már idegesítően betart. Ugyanakkor mindene megvan: luxusvilla, komornyik, és annyi pénz, hogy még Dagobert bácsi is elsápadna. Az út során azonban kiderül, hogy a pompa mögött egy lelkileg megtört, üres életet élő, magányos ember van, akinek se családja, se barátai. Egy ember, akit művészként istenítenek, de ha lelép a színpadról, fekete emberként, semmibe nézik, senkivé válik!

A Zöld könyv több szempontból is elgondolkodtató darab. Lassan bontakozik ki a tényleges cselekmény, de a mondanivalója súlyos!

Tony szépen lassan megismeri utasát, és ráébred arra, nem feltétlenül erővel kell mindent megoldani. Nem erővel, méltósággal. Útjuk során több bonyodalomba keverednek amit a rasszizmus sző át, de megtanul kiállni egy védtelen, magatehetetlen, csak látszatra magabiztos ember mellett! Don Shirley  pedig nyitottabbá válik, enged korlátaiból. Ráébred, hogy mennyi arca is van a világnak. Egyfajta kölcsönös tisztelet alakul ki. Valami kötődés, aminek számomra az a mondanivalója, hogy teljesen mindegy ki hogy nézz ki, kihez vonzódik, csak két dolog a fontos: ne ítéljünk elsőre, fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen! Ha ez megvan, kiderül, hogy nem is különbözünk annyira a másiktól.

Zöld könyv - Útmutató az élethez (2019) - Kritika

Peter Farrelly rendező nagyon meglepett ezzel a drámájával. Eddig csak olyan filmekhez adta a nevét, amit többnyire némi idiotizmus jellemez, vagy kicsit se éppen erkölcsös kérdéseket boncolgat. A Dumb és Dumber 1-2, a Keresd a nőt!, és többek közt az Elhajlási engedély után bebizonyította: képes olyan filmet is rendezni, amivel akár Oscar-díjat is nyerhet! A Zöld könyv című produkciót ugyanis öt aranyszoborra jelölték.

Láttunk már ennél jobb művet is, ami a rasszizmust feszegeti (Halálsoron, Gran Torino), de tagadhatatlan, hogy az embergyűlölet, a másság elfogadása mint olyan, örökzöld téma lesz a filmesek számára is. Kell vele foglalkozni.

Külön öröm, hogy a Zöld könyv nem provokatívan hasít a témába, hanem lassan, burkoltan vezeti fel. Már az első perctől kezdve sejteti, hogy a zongoristával valami nem stimmel, aztán egyszerre minden kicsúcsosodik. Mi nézők pedig azon kapjuk magunkat, hogy hiába játszódik a darab 1962-ben, mai napig szinte szembejön velünk a kérdés: miért ítélkezünk, gyűlölünk meg valakit, a kinézete alapján? Miért van kivételezés? Miért nem vagyunk képesek elfogadni valakit, úgy, ahogy van! A választ pedig Viggo Mortensen figurája adja meg: azért, mert önmagunkkal is problémánk van! Azonban jó látni, hogy a film végére mindkét főszereplő, különösen az afroamerikai felszabadul. Happy end szagú történet: hazatérnek az útról, és a  karácsonyt a két utazó már együtt tölti. Boldog vég, cukormáz, szirup nélkül!

Zöld könyv - Útmutató az élethez (2019) - Kritika

Bennem meg egy csomó kérdés újra és újra felvetődik! Például, miért lettünk ennyire ridegek a másikkal szemben? Miért élünk ennyire a törvények, számok bűvkörében? Mért nem úgy élünk, amit a szívünk súg? Miért félünk kimutatni érzelmeinket? Ha van valaki, akit x ideje szeretünk, mért nem mondjuk el neki? Vagy, ha már elmondtuk, mért nem mondjuk el újra, és újra? Tessék elgondolkodni! Nekünk is kell egy útvonalat leíró térkép, egy zöld könyv, hogy végre önmagunk merjünk lenni? Szerintem igen!

//Kokas Bálint kritika//

10 meglepő érdekesség, amit még nem tudtál Viggo Mortensenről

Zöld könyv - Útmutató az élethez (2019) - Kritika Az 1962-es évek Amerikájában járunk. A kocsmákból kellemes muzsika szűrődik ki, a tehetősebbek nem féltik a pénzüket, a szegényebb emberek mindent bevállalnak, hogy pénzhez jussanak. Tony Lip (Viggo Mortensen- Hidalgó, a Gyűrűk Ura) hétköznapi fickó: családja van, felesége, gyerekei. Pénze viszont alig. Heves vérmérsékletű, kevésbé megfontolt, de a szíve igenis helyén van! Magas bérért cserébe, ajánlatot kap hogy egy afroamerikai zongoristától Don Shirleytől  (Mahershala Ali- Holdfény, A számolás joga), hogy  legyen a sofőrje két hónapon keresztül, ugyanis a déli államokba indulna el turnézni, ahol bőrszíne miatt nem látják szívesen! Tony kezdetben vonakodik - két hónapig távol kell legyen a családjától- de végül, nehéz anyagi körülményei miatt elvállalja a feladatot. Don Shirley azonban szöges ellentéte újdonsült fuvarozójának! Kimért, megfontol, szűkszavú, és minden szabályt már-már idegesítően betart. Ugyanakkor mindene megvan: luxusvilla, komornyik, és annyi pénz, hogy még Dagobert bácsi is elsápadna. Az út során azonban kiderül, hogy a pompa mögött egy lelkileg megtört, üres életet élő, magányos ember van, akinek se családja, se barátai. Egy ember, akit művészként istenítenek, de ha lelép a színpadról, fekete emberként, semmibe nézik, senkivé válik! A Zöld könyv több szempontból is elgondolkodtató darab. Lassan bontakozik ki a tényleges cselekmény, de a mondanivalója súlyos! Tony szépen lassan megismeri utasát, és ráébred arra, nem feltétlenül erővel kell mindent megoldani. Nem erővel, méltósággal. Útjuk során több bonyodalomba keverednek amit a rasszizmus sző át, de megtanul kiállni egy védtelen, magatehetetlen, csak látszatra magabiztos ember mellett! Don Shirley  pedig nyitottabbá válik, enged korlátaiból. Ráébred, hogy mennyi arca is van a világnak. Egyfajta kölcsönös tisztelet alakul ki. Valami kötődés, aminek számomra az a mondanivalója, hogy teljesen mindegy ki hogy nézz ki, kihez vonzódik, csak két dolog a fontos: ne ítéljünk elsőre, fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen! Ha ez megvan, kiderül, hogy nem is különbözünk annyira a másiktól. Peter Farrelly rendező nagyon meglepett ezzel a drámájával. Eddig csak olyan filmekhez adta a nevét, amit többnyire némi idiotizmus jellemez, vagy kicsit se éppen erkölcsös kérdéseket boncolgat. A Dumb és Dumber 1-2, a Keresd a nőt!, és többek közt az Elhajlási engedély után bebizonyította: képes olyan filmet is rendezni, amivel akár Oscar-díjat is nyerhet! A Zöld könyv című produkciót ugyanis öt aranyszoborra jelölték. Láttunk már ennél jobb művet is, ami a rasszizmust feszegeti (Halálsoron, Gran Torino), de tagadhatatlan, hogy az embergyűlölet, a másság elfogadása mint olyan, örökzöld téma lesz a filmesek számára is. Kell vele foglalkozni. Külön öröm, hogy a Zöld könyv nem provokatívan hasít a témába, hanem lassan, burkoltan vezeti fel. Már az első perctől kezdve sejteti, hogy a zongoristával valami nem stimmel, aztán egyszerre minden kicsúcsosodik. Mi nézők pedig azon kapjuk magunkat, hogy hiába játszódik a darab 1962-ben, mai napig szinte szembejön velünk a kérdés: miért ítélkezünk, gyűlölünk meg valakit, a kinézete alapján? Miért van kivételezés? Miért nem vagyunk képesek elfogadni valakit, úgy, ahogy van! A választ pedig Viggo Mortensen figurája adja meg: azért, mert önmagunkkal is problémánk van! Azonban jó látni, hogy a film végére mindkét főszereplő, különösen az afroamerikai felszabadul. Happy end…

Értékelés

Színészi alakítás - 84%
Történet - 80%
Zene - 80%
IMDB - 83%
Rottentomatoes - 80%

81%

User Rating: Be the first one !
81

Article Tags: · · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download