A Wall Street pillangói – Kritika

“Ez egy mocskos Világ… és ebben a társasjátékban nem az nyer, aki betartja a játékszabályokat!” Vidám, felvillanyozó, szexi és, nem utolsó sorban megható bűnügyi dráma A Wall Street pillangói, mely a talpraesett erős nőkről szól. A 2008-as gazdasági világválságról már született egy pár film (A nagy dobás, Bennfentesek..stb), de az is igaz, hogy a téma komolysága miatt nem könnyű élvezhető művet alkotni. Lorene Scafaria rendező azonban meglepett, hogy a csekélynek tűnő munkássága ellenére, milyen jó munkát hozott össze a Hustlers-ben.

Okosan adja tudtunkra a helyi stripperek mindenkori életét, küszködésüket, majd a fényűző, de egyszerű világukat, ahol mégis mindig többre vágynak. Az egyetlen hiba csupán az volt, hogy túl egyoldalú volt ez a mutatós karrieri kép, amit Jennifer Lopez és csapata nyújtott. Az utóbbi években megerősödött a mozik kínálatában a nők által kiagyalt bűncselekmények vásznon történő bemutatása. Az Ocean’s 8, A nyughatatlan özvegyek, és a Bűn királynői minőségükben természetesen eltérőek, a közös szál viszont az, hogy a bennük szereplő hölgyek sikeresen nyernek elégtételt csalódásaikra az erősebbik nem felett. Scafaria filmjében a siker azonban nem a bűncselekményben, mint fő élvezeti elemben rejlik, hanem a zseniális és emlékezetes karakterekben.

A rendezőnkön érezhető, hogy sok Scorsese filmet nézhetett eddig, vagy szimplán isteníti, hisz munkájában ugyanúgy alkalmazza azokat a taktikákat, melyek a mester “védjegyei”.

A csalást leíró, tényszerű narráció, a lassított mozgás, a nagyítás okos alkalmazása, és ezen pillanatok érzelmeinek kiemelése egy ütős zenei aláfestéssel kombinálva alkotnak olyan vizualizációt, melyet már jól ismerünk. (A Wall Street pillangói egyébként egy Jessica Presslers New york Magazine-ben közzéadott cikkén alapszik. De, szereplőinkhez hasonlóan, talán itt sem nagy baj a sikeresebbtől, ügyesebbtől lopni. 🙂 )

Filmünk Destiny (Constance Wu) szemszögéből mutatja be a karriertörténetet, melyet Elizabethnek (Julia Stiles), az újságírónak mesél el részletesen. Destiny, aki egy bárban dolgozik, ahol a Wall Street-i féfiak engedik ki a gőzt egy stresszes nap után. Sem élete, sem munkája nem szórakoztató, egészen addig, míg nem találkozik a rutinos Ramonával (Jennifer Lopez), aki rögtön a szárnyai alá veszi. Minden szuper, hisz a Világ nagyszerűen zakatol az élet sínén haladva, addig, míg bekövetkezik a 2008-as világválság, mely a lányokra is hatással lesz, és kénytelenek más munkával keresni a kenyérrevalót. Mivel a munkaerőpiac nem igazán őket favorizálja, kénytelenek újból a munkájuknak élni, de egy kicsit más szemszögből.

Ramona meg van győződve arról, hogy jelenlegi rossz anyagi helyzetüket kizárólag a Wall Street-i férfiaknak köszönhetik. Pár “kolléganőjével” egyetemben a kiszemelt áldozatot ketamin-MDMA kombinációval teljesen életképtelenné teszik, majd a bankárttyájukat pofátlanul – az éj leple alatt – lecsupaszítják. A csóri fazon persze csak másnap jön rá, mekkora majom volt, de mivel kínos neki a szitu, inkább behúzott farokkal szépen kussban marad… egészen addig, amíg porszem nem kerül a sikeresnek hitt gépezetbe, és egy olyan csókát nyúlnak le, aki emiatt azért mégiscsak bekopogtat a rendőrség ajtaján. A jól felépített kártyavár összedől, felszínre kerülnek a titkos okosságok, és így elkapják a csajszikat.

A Hustlers, azért valljuk be, eléggé felszínes és egyoldalú, de mégis viccesen működőképes, ahogy cikkem elején már említettem. Két személy munkája adja az ízét és zamatát az egész műnek. Egyrészt J.Lo, aki a kedves hangulatot generálja, és olyan csábítóan, de rutinosan mozog szerepében – valljuk be, mostani munkája annyira nem áll távol igazi életétől. Előadásával erősen kiemelkedik a rutintalannak tűnő mezőnyből.

Lopez mindig bájos és egyszerre nagyszerű is, így Ramona megkérdőjelezhetetlenül lesz karrierje igazi fénypontja. Vitathatatlan karizmával tölti meg karakterét.

Másrészt pedig a szereplőit ügyesen mozgató Lorene Scafaria (rendező) érezhetően teljes összhangban tudott alkotni a szereplőkkel. Ugyanezt az ingert egy férfidirektor – még ha rutinos is – nem lett volna képes így összehozni.

Azonban a dicséret mellé jár pár legalább ugyanilyen fontos negatív észrevétel is, melyek felett nem lehet olyan egyszerűen elsiklani. A Wall Street Pillangói tele van a mai modern amerikai kapitalizmus heves bemutatásval, és túl sok időt és energiát feccöl a csúcsminőségű luxuscikkek fogyasztásának ünneplésével. Tényleg ez tudja kielégíteni a legjobban az emberi boldogságot, ezt kell sugallni az amúgy is felszínes jelenkori ember felé, egy olyan korban, amikor már tényleg akkora értéke van egy embernek, amilyen ruhát visel, amilyen kocsival jár?…kétlem. Vagy Scafaria is nagy shoppingművész, és nem érdekelte, hogy ezzel is ráerősít az amúgy is eldeformálódott világnézetre.

Persze ebben a történetben a férfiak a szenvedő alanyok, ráadásul totálisan mellékszereplők.

Scafaria nem ítéli meg a nőket, akik a bár hátsó titkos kis szobáiban darálják az ipart, de határozottan elítéli azon férfiakat, akik közel álltak egy nemzet csődjéhez. Érdekes, hogy a Showgirls óta eltelt negyed évszázadban mennyire megváltozott a stripperek és az ő megítélésük. Régebben szinte a degradációként elutasított műsor ma már teljesen újraértékelődött . A feminizmus fényében a nők a libidó rabszolgájává váló férfiakat helyenként szánalmasnak ábrázolja. Itt és most, ebben a felállásban a férfiak totálisan a sekély sztereotípíák gyűjteményévé válnak, kérdés, hogy valóban megérdemelték-e a sorsukat vagy sem.

Erre azonban nem kapunk választ, viszont a gyengébbik nem képviselőinek bizton állíthatom, hogy igazi felüdülés lesz a Jennifer műsorával kapott film, és meg kell mondjam, azért nekem sem volt oly kellemetlen időtöltés, pláne, hogy az egy percre eső popsik-cickók száma igen magas volt. :)) A Wall Street pillangói hősnői olyan nők, akiknek az életben való haladáshoz legális lehetőségeik korlátozva vannak. Azt tudatja velünk, hogy vegyük észre, hogy az, amit Ők tesznek, az szinte nem is oly nagy bűn, mint amiért csinálják. A kereslet-kínálat érdekes találkozása A Wall Street pillangói.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

TOP15: Legjobb filmek az üzletről és a meggazdagodásról