Dühöngő Bika (1980)

7 film, mely igazán megérdemelte volna az Oscar-díjat!

1823

A filmtörténelem nagy mellédíjazottjai

Számomra abból derül ki, hogy egy film igazán felülértékelt vagy agyondíjazott, hogy ha visszatekintünk a mögöttünk álló évtizedekre, akkor szinte a feledés homályába veszett, de a vele azonos évben készült filmek jobban az agyunkba ivódtak, mert a mai napig képesek vagyunk újranézni vagy átélni. Csak idővel derül ki, menyire félrenyúlt a T. Akadémia a döntéseivel. Természetesen a jelen felsorolt filmek kivívták a figyelmet vagy az elismerést, de sokszor megkérdőjelezhető ezen filmek Oscar-díjazása. Mindenki által ismert azonban, hogy ezen filmek sikerei nem mindig az adott műnek, sokkal inkább a sok éve mellőzött színészeknek-rendezőknek szóltak, vagy az adott kor elvárásainak kellett, hogy megfeleljenek.

Bizonyos tematikájú filmeket – függetlenül attól, valóban az volt e a legjobb – a döntőbizottság jobban preferál. A téma, a történelmi múlt elhallgatottsága, vagy a tragikus közegbe burkolt érzelgős romantika esélyesen aranyérmes. Persze sokszor csak keserédes mosollyal konstatáljuk a döntéseket. Kirívó esetekkel a közel kilenc évtized alatt sokszor találkoztunk, most a legjobb film kategóriáját néztük át jobban… valóban a legjobb film nyert? Listám átolvasása után tényleg rádöbbenünk, mennyivel jobb filmeket mellőzött a filmes zsűri az adott évben… és bizony érthetetlen döntésekkel is találkozhattunk!

1) Aranypolgár (1942)

Oscart nyerte: Hová lettél drága völgyünk?

A díjról lecsúszott: Aranypolgár

Orson Welles munkája korszakalkotó és igazán aluldíjazott remekmű, a maga forgatókönyvi Oscarjával. A filmakadémia történetében az első kirívó eset, ami bosszúságra adhatott okot. Szerintem nincs a földkerekségen olyan ember, kinek a Hová lettél drága völgyünk ismertebb alkotás lenne, mint a kilenc oscarra jelölt Aranypolgár, ami még a mai napig is felmerül, ha a legjobbak filmekről beszélünk.

Aranypolgár /Citizen Kane, 1941/

Orsonban szerintem sokkal több volt, mint kiemelkedő munkája, és a csalódottság ami belülről mardoshatta karrierjében is nyomott hagyott. Sok szavazáson igazán kiemelkedő eredménnyel zárult az Aranypolgár, de valószínű a mestert ez már nem tudta meghatni. Valószínű az sem tett jót a filmnek, hogy már a bemutató előtt nagy botrányt kavart ez a zseniális mű. A szokatlan műfajú filmet a kritikusok dicsérték, azonban a nézők nem tudták elfogadni, hogy egy alkotásnak a rendezőjefőszereplője-producere-forgatókönyvírója ugyanaz a aszemély. Ne feledjük a dátumot, közel nyolcvan évvel ezelőtt más szelek fújtak.

2) Diploma előtt (1967)

Oscart kapta: Forró éjszakában

A díjról lecsúszott: Diploma előtt

A fekete bőrű nyomozót – Sidney Poitiert – Mississipi vidékén gyilkosság vádjával tévedésből letartóztatják. A fehér bőrű seriff gazdag fantáziával rendelkezik, ha a faji előítéletekről van szó. Csak nehezen és sok munka árán tudja elfogadni kollégája ártatlanságát . Ne feledjük, az ötven évvel ezelőtti amerikai állapototkat. Az USA-ban ekkor valódi kulturális forradalom folyt. Az 1950-es évek közepétől megjelenő polgárjogi mozgalom fő célja az volt, hogy a feketék azonos politikai, gazdasági és oktatási jogokkal rendelkezzenek a fehérekkel. Azért küzdöttek, hogy a feketéket kirekesztő, megkülönböztető törvények megszűnjenek.

Diploma előtt (The Graduate, 1967)

Úgy vélem az ítészek azt vették figyelembe, inkább a társadalomra mért fontos üzenet, és hatás a fontosabb jelen esetben, mint az, hogy valóban a legjobb film nyerje az oscart. Természetesen nem akarom elvenni Sidney Poitier oscar díjának jelentőségét, de Dustin Hoffman játékával fűszerezett Diploma előtt jóval jelentősebb, filmtörténeti szempontból.

3) 2001: Űrodüsszeia (1969)

Oscart kapta: Oliver!

A díjról lecsúszott: 2001: Űrodüsszeia

Most képzeljük el ezt a két versenytársat. Az egyik sarokban: Az árva és ártatlan Twist Oli alvilági bandákba keveredik, de találkozik egy jóakaróval, aki minden igyekezetével segítségére van a jó és becsületes út megtalálásában. Filmmusical minden percében, tipikus Disney regény, sok dallal és tánccal. A másik sarokban pedig: Stanley Kubrick mesterműve. Olyan lenyűgöző képi megvilágításban tálalja elénk az űrbéli jeleneteket több mint ötven évvel ezelőtt a maga részletgazdag kidolgozottságával, a zenei betétek tökéletes párosításával, illetve olyan képzettársításban részesülünk a látottak alapján, hogy szinte bűnt követtek el Kubrick ellen. Most őszintén, melyik filmre váltanának jegyet úgy, hogy az igazságot prezentáltam Önöknek? …na ugye!

2001: Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey, 1968)

Igazság szerint sosem volt oda az akadémia a rendezőért, amit már a 65-ös Dr. Strangelove-nál megfigyelhettünk. Díj nélkül ment haza… Csinálhatott ő bármiféle műfajú filmet: ott volt a Spartacus, mint történelmi kalandfilm, aztán csinált sci-fit Dr. Strangelove címmel, vagy drámát Mechanikus naranccsal. Aztán folytatta a műfaji szárnypróbálgatásait a Stephen King-féle Ragyogás thrillerrel, mely nagy port kavart anno 1980-ban. Nem mehetek el szó nélkül persze az Acéllövedék című háborús filmdráma mellett sem, valamint az utolsó, szintén botrányosra sikeredett Tágra zárt szemek mellett a Cruise-Kidman duó főszereplésével. A Hollywoodban taroló musicalmánia a mai napig érezteti hatását, melyet a későbbiekben is megtapasztalhatunk, lesz még példa a többi műfaj elnyomására.

4) Dühöngő Bika (1980)

Oscart kapta: Átlagemberek

A díjról lecsúszott: Dühöngő Bika

1980-at írunk. A négy évvel ezelőtti, boxról szóló győztes sportfilm miatt (Rocky) talán úgy gondolta az akadémia, hogy nem adhatja újból egy nagyon hasonló tematikájú filmnek a szobrot. A lentről felküzdő és a sportsikereket elérő, fantasztikus alakítást nyújtó DeNiró karaktere, bár változatosabb-színesebb, mint a Sly -féle boxfilm, rendezésében sokkal erőteljesebb, történetvezetésileg pedig egy sokkal összetettebb filmet kaptunk, mégsem örülhetett a rendező Scorsese. Üres zsebbel feküdt le a díjátadó estéjén.

Dühöngő bika (Raging Bull, 1980)

A Taxisofőr után újabb mellényúlás történt az ítélők részéről, és még nem is tudhatta a rendezőzseni, milyen sokáig várat magára az akadémia, amíg végre elismeri munkásságát. Ugyanabba a szerencsébe részesült, amibe Kevin Kostner a Farkasokkal táncolókkal. Az Átlagemberekkel sok gond nincs, de sok említésreméltó jelenetet sem találunk Robert Redford első rendezésében. A szorongással teli főszereplőnk szüleivel nem találja meg az összhangot öngyilkossági kísérlete után. Csak a doktorával képes kapcsolatot kialakítani, és a szerelme hatásásra megváltozni. Felkeltettem az érdeklődést az Oscar dráma iránt? Nem? Nem csodálom…

5) Az ítélet (1982)

Oscar-díjat kapta: Gandhi

A díjról lecsúszott: Az ítélet

Sir Richard Attenborough fontos, de nem érdekes filmet készített az indiai vezető, Gandhi életéből Ben Kingsley főszereplésével. Igazi filmeposz, teljesen szárazon és pontos információkkal tálalja nekünk sok-sok év fáradtságos küzdelmét a színes bőrűek és az indiaiak egyenlőségéért, melyet teljesen agresszivítás nélkül valósít meg. A több mint 3 órás játékidő semmi olyanba nem részesít bennünket, mely egyedi vagy formabontó lett volna. Sótlanul elkészített, de jelentős élettörténet. Ezzel szemben az elfelejtett Ítéletben legalább akkorát alakít Paul Newman ügyvéd szerepében, mint Mahatma Gandhi szerepében Ben Kingsley, amely dicséretet és megemlékezést érdemel. Az iszákos és szerencsejátékfüggő ügyvéd egy olyan kómába került hölgy érdekeit képviseli, akinek orvosi hanyagság miatt került élete lejtmenetre. Olyan változáson megy át élete, melyben megmutatja, hogy még nem veszett el önbecsülése, és még megmutathatja a környezetének, nem lehet őt leírni a szakmájában.

Az ítélet (1982)

Jól megírt szerepben szépen kihota magából Newman a maximumot, joggal reménykedhetett a díjban. A Gandhi filmnek inkább a figyelemfelkeltő hatása miatt kellett, hogy Oscar bácsi jutalomban részesítse, hiszen fontos, hogy mindenkinek felhívja a figyelmet az erőszakmentes világnézet fontosságára. Inkább Gandhi a nézetei, tanítása, és üzenetei jelentősek, mint a film maga.

6) Holt költők társasága (1989)

Oscart kapta: Miss Daisy sofőrje

A díjról lecsúszott: Holt költők társasága

A Miss Daisyvel az a legnagyobb probléma, hogy süt róla, hogy teljességgel az Oscarra gyúrták harminc évvel ezelőtt. Annyira kompatibilis és minden tekintetben Oscar-díjakra készült, amelyről pontosan kivehető – stílusából adódóan –, hogy még mindig nagyon sok szépkorú zsűrítag adja le a szavazatát az ítélkezéskor. A klasszikus hollywoodi történetmeséléssel rendelkező mű egyszerű, és kiszámítható. Az idős zsidó úrihölgy már nem teljesen 100-as, vezetni sem tud úgy, mint régen, és kap maga mellé egy színes bőrű, idős sofőrt. És megérkeztünk a faji problémákkal tűzdelt társadalmi drámához, és a két ember sírig tartó barátságáról szóló, nem épp meglepő történethez… Kb. ennyi a film.

Holt költők társasága (Dead Poets Society, 1989)

Az a legszomorúbb, hogy az összes többi jelölt film izgalmasabb volt ebben az évben, mint az idős nénike története. Ott volt Oliver Stone: Született júl-4.én-je, aztán a zseniális Daniel Day-Lewis alakította Bal lábam, és a nagy ellenfél: Holt költők társasága. A maga műfajában kiemelkedő alkotásban az élet értelmét keresik az irodalom nyelvezetével. Oly szépen és lenyűgözően fogalmazza meg a film a költészet szépségét, a romantika fontosságát, hogy bármikor el lehet merülni a nagyszerű Robin Williamsel a szavak gyönyörű tengerében. Az összes karakterbe sokkal több érdekesség szorult, mint a sofőrös filmnél. Minden korosztály számára fontos mondanivalóval rendelkezik a Holt Költők Társasága.

7) Fargo (1996)

Az Oscart kapta: Az angol beteg

A díjról lecsúszott: Fargo

Anthony Minghella rendező és a Weinstein tesók tutira akartak menni, és az 1996-os Oscarra egy romantikus drámával jelentkeztek a jól dolgozó Ralph Phiennessel. Beleraktak az üstbe még egy jó adag szenvedéssel körített betegséget, az igazságtól kissé távol álló fő karakterről nem is beszélek, és persze a végzetes halálnak is jelen kell lennie, hogy a sírós tekintetű akadémia tagokat megríkassa a történet. Ha nem vagyok ennyire cinikus, akkor persze tudnék szebben fogalmazni, de megint a jobb film maradt alul.

Fargo (1996)

Akinek járt volna Oscar bácsi, az a fenomenális színész, Ralph Phiennes, aki nem kapott díjat. Ehelyett nyert 9 Oscart , de egy emlékezetes pillanattal sem tudott megajándékozni minket. Minghella filmje szép, de sajnos kissé üres, és a szívünket sem zúzza porrá, mert nem képes eljutni legbelülre. Kellemesen túlcukrozott tejeskávé. Ellenben a Fargo nem más, mint a koromfekete erős espresso. A Fargo ezzel szemben a Coen tesók talán legjobb darabja. A pofonegyszerű, de mégis zseniális film nagyszerűsége a részletekben leledzik. A helyszín keménysége, az operatőri munka a film szomorú hangulatának alapja, a karakterek (Macy-McDormand) tökéletes játékától lesz örök klasszikus és egyedi a Fargo. Az emberi brutalitást úgy megalkotni, hogy egyszerre sírjunk és nevessünk a látottakon, csak a Coenek képesek. A fekete komédia urai.

Hamarosan érkezünk a második résszel, amelyben újabb 7 film kerül terítékre. 1998-tól folytatjuk a sort a méltán, vagy méltánytalanul(?) díjazott Szerelmes Shakespeare-el.

Kovács Ferenc # Bruce

18 hollywoodi sztár, aki drámaian megváltozott a hitelesebb alakítás kedvéért


Article Tags: · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download