4. 2001 Űrodesszia (1968), A Spacey Odyssey
A témája lenyűgöző, éppúgy mint a fantasztikusan eltalált nyitás, a zeneválasztás nagyot dob az akkori technikával előadott jelenetekre, mely a mai szemmel sem okoz csalódást, ellenben sok hasonló korú sc-fi vel összehasonlítva. Egyszerűen az idő kemény és kegyetlen fogát jól tűri Stanley Kubrick fő műve. Sokan úgy gondolják, hogy a semmit képes a végtelenségig húzni a direktor, de ennyire egyszerűen nem szabad állni a témához. A 2001 Űrodesszia lényege a bennünk lévő képzelőerő kiaknázása, ám nem mindenki képes erre, nem foglalkoznak sokan a gondolataikkal az emberek, főleg azok akik csak szórakozni akarnak, ők valószínű megcimkézik az unalmas jelzővel, és ennyi.
A műfaj nagy kérdésével foglalkozó 2001 Űrodesszia az evolúcióval, az emberi faj fejlődését boncolgatja, igaz ehhez hosszú jeleneteket használt Kubrick, de ez nem az a film amin könnyen túl lehet esni, és nem is érdemes. Lehetséges hogy a cselekményszálat a játékidő felébe is el lehetett volna mesélni, de a téma melyet boncolgat a végtelen univerzumról szól, arról a hosszú útról melyet nem lehet kapkodva bemutatni. Nem egy könnyen emészthető film, nem pihenteti az agyat, nem nyugtat meg, hanem gondolkodásra késztet úgy, hogy tökéletesen elvarázsol. Magas fokú filmművészet ez kérem, akárhogy is nézzük.
3. Csillagok között (2014), Interstellar
A dobogó legalján pihenő Csillagok között-ben kiérződik, hogy a rendező Christopher Nolan a szívét-lelkét belerakta a projektbe, és attól függetlenül hogy találunk benne pár logikai bukfencet, mindenképpen megbecsülendő tettet hajtott végre az Interstellar-al. Okosan nyúlt Nolan -mint sok filmjéhez – a sci-fi katasztrófafilm témához, és az ismert klisék elkerülésével érzelmes oldalról közelítette meg a témát, bár párszor bizonyos jelenetek túl lettek húzva. A lételméleti vonatkozás kérdéseit feszegető Interstellart készítő Nolanban azt szeretem, hogy teljesen intellektuállisan közelíti meg a rendezésben lévő lehetőségeket, és szükséges filmjeihez egy olyan hozzáállás, gondolkodás, és logika, mely egy direktorra sem jellemző.
A párhuzamos világok elméletének ábrázolását nehéz lehet elsőre jól értelmezni, a szemléltetést mindenesetre nagyra értékelem. Csak azok fogják elfogadni listám ezüstérmesét, kik nyitottak bizonyos fizikai ismeretek befogadására, és nem csupán szórakozni szeretnének egy mozifilmen. Hanz Zimmer a tőle megszokott magas színvonalú zenei motívumai jól illeszkednek a látottakhoz, kifejezetten egyedülállóak. Az Interstellar az összes eddigi Nolan film közül a leggrandiózusabb, ez kétségtelen. Az Eredet, Memento, Interstellar hármas után az ez évi Tenet sem lesz egy átlagos film…az biztos.
2. Mentőexpedíció (2015), The Martian
Az utóbbi évek legjobbját azt hiszem nem kell nagyon bemutatni, a ritkán hibázó sci-fi guru Ridley Scott negyven évvel azután hogy megrendezte a Nyolcadik utast, képes volt a műfajon belül olyan üde, humoros, mozgalmas és nem utolsó sorban látványos kimenekítésre, melyből rájöttünk e zsánerben mozog a legotthonosabban. A Prometheusban is az egyik legnagyszerűbb volt- és most tegyünk félre más kérdést a filmmel kapcsolatban – hogy Scott nagyon ért a látvány megjelenítésére, ami a Mentőexpedícióban is erősen betalált.
Precíz munka, de azt nem lehet elmondani róla, hogy egyediséggel készült volna. Az ötletet, – mely szerint hazahoznak egy embert milliárdokból, máshol a Földön pedig pár dollárból kell megélnie másoknak – nem kezdem ekézni, most a megvalósításon ámuldoztam. Matt Damon egyszemélyes kálváriája, sokat dob a műfajon, illetve a dokumentarista jellegű tudományos film a nagyon szimpatikus karakter köré épülve jól teljesít, az utóbbi évtized legyik egjobb sci-fijét eredményezi. Most nem a markáns, és komoly hangulatot áraztja Ridley, nem innen néztem a Mentőexpedíciót, nem is vártam ilyen hangnemet. Egy könnyed, szórakoztatni akaró, kis tudománnyal körített sci-fi kalandfilmet kapunk, a kifejezetten szimpatikus Matt Damonnal a főszerepben.
1. Alien – A nyolcadik utas a halál (1977), Alien
Listám győztese a legjobbak legjobbika, a sci-fi horrorok királya, a műfajteremtő Alien. Azóta nem láttam jobbat e kategóriába, és félek nem is fogok. Az Alien-filmeknél a korszakalkotó első rész lehetett csak listám győztese, – hisz most az ötlet első kivitelezőjén Ridley Scott-on állt vagy bukott minden anno 1997-ben…
Természetesen elismerés illeti a folytatásokat is, és sokunknak a második akciórész az etalon, de egy hajszállal nálam az iránytmutató első rész a domináns! A filmtörténet legfélelmetesebb de egyben legimádott szörnye kelt életre a lassú de egyre fokozodó feszült történetben. Scott olyan mértani pontossággal tárja elénk a végkifejletet, ami így örök érvényű alapfilmet eredményezett. Ritkán érezhettük ennyire szuggesztíven a gondolkodásunkban egy film kezdetén, a rossz előérzetem van ezzel a filmmel kapcsolatban mondatot. Szépen mozog a racionalitás határán belül, teljességgel hihető hogy amit látunk megtörténhet az emberisséggel. A show-ra nincs is szükség, hisz Ridley Scott képes volt akciójelenetek nélkül az első háromnegyed órát úgy bemutatni, hogy pusztán a fényképezés, a hangok, a zene összeálításával érte el azt amely folyamatosan izgalomban tart. Ripley is csak ebben a részben volt annyira magára hagyatva, mely így a karakterének legeredetibb oldalát mutathatta meg. Az Alien tipikus példája annak, hogy egy ütős story híján is lehet oly maradandót alkotni, mely példátlan a filmtörténetben. No.1.
Írás: Kovács Ferenc # Bruce
Így néz ki a Függetlenség napja édes kisfiúja 27 év eltelte után
Article Tags: 2001 Űrodesszia · Alien - A nyolcadik utas a halál · Apollo 13 · Az első ember · Csillagok között · featured · Gravitáció · Halálhajó · Hold · Mentőexpedíció · Napfény · sci-fi · Solaris · űr · Wall-E
