FILMEZZUNK.HU
Minden idők 10 legjobb Anthony Hopkins filmje

Minden idők 10 legjobb Anthony Hopkins filmje

71790

3. A leggyorsabb Indian (The World’s Fastest Indian, 2005)

Burt Munro (Anthony Hopkins) egy isten háta mögötti kisvárosban él, valahol Új-Zélandon az 1960-as években. Saját világot teremtett magának, amelynek két főszereplője van – ő és az 1920-as években gyártott Indian márkájú motorja. Egész életét a motor tökéletesítésének szenteli, és amikor úgy érzi, hogy elkészült vele, nekivág a nagy útnak. A világ egyik leghíresebb gyorsasági pályája a Utah állambeli Bonneville sóval borított síksága. Az út hosszú, és a 60-as évek felgyorsult életet élő Amerikájában úgy közlekedik a világ végéről érkező férfi, mintha egy idegen bolygón járna. Munrót különös és nyílt természete, fanatikusságában is tiszta vágyai átsegítik a nehézségeken; bármerre visz az útja, mindig nyomot hagy maga után azokban az emberekben, akikkel kapcsolatba került. Az utolsó pillanatokig akadályokkal teli útja végén, mégis ott várja a siker. A világ egyik legidősebb versenyzője Indian motorjával új sebességi rekordot állít fel, amelyet 1967 óta senki nem tudott még megdönteni.

A leggyorsabb Indian 2005

A leggyorsabb Indian egy 2005-ös film az új-zélandi, invercargilli Burt Munro igaz története alapján, aki egy öreg 1920-as Indian motorból 200 mérföld/órás sebességgel száguldó, rekorddöntő masinát tákolt össze két saját kezével. Az 1960-as években Utahban, a bonneville-i sós síkságon felállította az 1000 köbcenti alatti motorral rendelkező motorok sebességi rekordját, melyet máig nem sikerült senkinek felülmúlni.

2. Napok romjai (The Remains Of The Day, 1993)

A harmincas évek Angliája. A vidéki kastély ura, Lord Darlington (James Fox) a nácikkal kötött szövetségben látja a béke lehetőségét. Házában hemzsegnek a nácik. Stevens (Anthony Hopkins), a komornyikja rendíthetetlen ura iránti hűségében. Nem így Miss Kenton (Emma Thompson), a házvezetőnő, akinek radikális gondolkodása éles ellentétben áll a ház tulajdonosáéval. Mikor a lord két zsidó származású cselédlányt elbocsát, Miss Kenton fellázad. Stevens kioktatja, és hallgatásra inti: a személyzetnek nincs joga bírálni.

Napok romjai (The Remains Of The Day, 1993)

A Napok romjai című film egy 1993-ban bemutatott, megindító erejű angol-amerikai filmdráma, melyet nyolc Oscar-díjra jelöltek, közte Hopkinst, mint legjobb színészt. A film Kazuo Ishiguro japán-brit író A főkomornyik szabadsága című regényének filmadaptációja.

1. A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs, 1991)

Clarice Starling (Jodie Foster) FBI-os karriejébe egy nagy kihívás érkezik, Dr. Hannibal Lecter (Anthony Hopkins) közelébe kell férkőznie, hogy rávegye segítsen megoldani egy ügyet, melyben Dr. Lecter módszereit utánozva „Buffalo Bill” gyilkol. A fiatal levadászott nőket megnyúzza, hogy ruhát készíthessen a bőrükből magának. A meggyilkolt nők torkában pedig  az átváltozás jelképét, a halálfejes pillangó gubóját hagyta névjegyként. Így kerül a képbe a zseniális pszihopata pszihiáter sorozatgyilkos Dr. Lecter, aki egyedül ismerheti Buffalo Bill titkát.

A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs, 1991)

Anthony Hopkins annak ellenére nyerte meg a Legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, hogy mindössze húsz percet látható a vásznon. Ilyenre azóta sem volt példa a filmtörténetben. Hopkins a szünetekben egy hanggal ijesztgette Jodie Fostert, és ez a hang annyira megtetszett a rendezőnek, hogy a filmbe is becsempészték. Dr. Hannibal Lecter szerepére eleinte Gene Hackman és Jack Nicholson is jelölt volt. Starling karakterét pedig kezdetekben Michelle Pfeifferre, illetőleg Meg Ryanre szerették volna bízni.

Megszakad a szív: ez volt az utolsó fotó, ami Louis de Funés-ről készült

Kihagytuk kedvenc filmedet a szülinapos színésztől? Kérünk írd meg hozzászólásban, vagy Facebook oldalunkon kommentben, hogy neked mely Anthony Hopkins produkció nyerte el legjobban a tetszésedet!

(Címlapkép forrása; Történetek forrása itt és itt, Érdekességek forrása)

//batigoool//

Mentés

Oldalak: 1 2 3


Article Tags: · · · · · · · · · · · · ·