Star Wars: Skywalker kora - Filmkritika (Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker) 2019

Star Wars: Skywalker kora – Filmkritika (Star Wars: Episode IX – The Rise of Skywalker) 2019

1026

Star Wars: Skywalker kora kritika

Szomorúságom oka többrétű: sajnos nincs többet Lucasfilm -féle :”réges régen egy messzi-messzi galaxisban kezdődő csillagháborús mozgókép, és látható volt, hogy elfáradt és önismétlésbe fulladt a Világ egyik legnépszerűbb űroperája. Kritika: Bruce (néhol spoileres!)

Star Wars: Skywalker kora - Filmkritika (Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker) 2019

Egy újrafutózott gumiabroncshoz hasonlóan a direktor J. J. Abrams nem továbbgondolta Az utolsó Jedik-féle történetszálat, hanem kivette újból a fiókjából a már egyszer elsütött Ébrdedő Erőt és a jól ismert Jedi Visszatér klasszikusnak számító elemeit, és tálalta nekünk úgy főfogásként, hogy azt higgyük ez a menü méltó lezárása lesz a Skywalkerek korának. Biztosra akart menni, hisz a profit és a tömegeknek való megfelelés nagyobb úr annál, minthogy újítóként vonuljon be a filmtörténelembe.

A valósághoz jobban hozzátartozik, ha azt mondom, hogy a kilencedik epizód jobban hasonlít egy akciódús, gyorsan mozgó varázslatosan magas színvonalú és tökéletesen megtervezett  gigaprodukcióhoz, melyhez a már megszokott vizuális effektek társultak, minthogy minden igényt kielégítsen, ami a Star Warsról és azon túl szól.

Csak az ősrajongók fogják a tökéleteshez közelítő élménynek venni a látottakat, de még nekik sincs idejük feldolgozni és követni a minden olyan képet ami annyira kiszámíthatónak tűnik, hogy már fáj. Az ellentmondásos VIII. rész után a rendező egy nyüzsgő képkockákkal teli alkotást nyújtott át nekünk, amely szinte fénysebességgel elhúz a galaxis mellett – és mellettünk is – anélkül, hogy erős nyomot hagyna bennünk. A Birodalom Visszavág óta nem tudott ez a franchise olyan elementáris és mély, de impulzív erőt sugározni, melyre igazán szükségünk lett volna.

Star Wars: Skywalker kora - Filmkritika (Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker) 2019

A Skywalker kora számomra még megosztóbb lett, mint a sokat vitatott Utolsó Jedik. A már ismert részekből való táplálkozás számomra keserű pillanatolkat okozott. Az új szereplőkkel való bővülés, a már ismert helyszínek ,és a CGI-dömping nem a történetmesélés javát okozza, inkább azon felismerésben lesz részünk, hogy az alkotókat más motivált. A trió ( Rey-Finn-Poe) szépen összeértek a záróepizódra, méltán, bár nem akkora egyensúlyban mozgatták a mesét, mint anno a Luke-Leila-Han Solo hármas. A régen minden jobb volt ismert szöveg, ebben a leosztásban most teljesen igazzá vált.

Különböző generáció másként fogja értékelni a filmet, de nekünk felnőtteknek egyszer a kitűnő szórakozáson kívül nem tud többet nyújtani J. J. Abrams mostani munkája

Amennyire  nem voltam képes szeretni az Utolsó Jedit el kell mondjam, hogy ott a rendező (Rian Johnson) azon törekvései mely szerint újító szándékként igyekezett  másféleképp is bemutatni a mesét, most értékelődött fel igazán a szememben, hisz  J.J. Abrams erre nem volt képes, vagy nem volt hajlandó. Az összecsapott és és a kínzó kényszerlezárás lépése  azt eredményezte, hogy értetlenül és bambán bámultam magam elé….ennél azért többet vártam…vártunk, valljuk be.

Star Wars: Skywalker kora - Filmkritika (Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker) 2019

A Jedi Visszatérése anno szerintem egy tökéletesen kielégítő és megható momentumokkal bővelkedő jelenetekkel zárta le a klasszikus Csillagok Háborúja trilógia darabját, szépen becsomagolta és egy egységes kerettel mutatta be a finálét. A Skywalker kora azonban erre képtelen, hisz mindent újracsomagol, ráadásul azt is becsomagolja, mintha nem tudnánk mit tartalmazott az előzmény. Ugyanazokra a kérdésekre és tényekre válaszol és vizsgálja őket újra, meg újra… Feleslegesen búcsúzunk újra azoktól a karakterektől, akiktől egyszer már elköszöntünk. A rendező visszahozza nekünk újból Billy Dee Williams-t aki mára már “érdekesen” bájossá vált, és  karakterével csak egy szereplőt kapunk, aki néha jelen van. Visszahozza Palpatine-t a gonosz  császárt, akit ne felejtsük el Darth Vader ölt meg , legalábbis eddig úgy tűnt.

Azonban Palpatine köszöni jól van, csak az elmúlt két filmben titokban manipulálta a karaktereket…aha …brilliáns megoldás. 🙂

Annyiféle külön szereplővel és helyszínekkel és sokféle világgal van összemixelve a mű, hogy egyszerűen nincs időnk befogadni, megszeretni, és magunkévá tenni. Csupa rohanás a film, mintha kötelező lenne letudni ezt, és férjen bele abba a játékidőbe, amibe ezt tervezték. Az érdemet a rendezőtől természetesen nem lehet elvenni, érződik a tisztelet George Lucas képzeletvilága felé, ahogy visszakanyarodik helyenként , bár ezt feleslegesen sokszor teszi.

A Skywalker korát tényleg tehetséges emberek készítették, akik szeretettel nyúltak e darabhoz is, azonban mi akik nem tizenéves rajongók volnánk, mi már többre, és összességében egy  ügyesebben összerakott fejezetre vágytunk. Annyi nosztalgia és szenvedély tükröződik a záródarabban, amely azt sugallja, hogy a közönségtől való félelem, és a rajongók iránti megfelelési kényszer volt mindennek az alapja.

Hittem, hogy a főmenü után most ínycsiklandozó csemegében részesülünk, egy olyan desszert képében, mely méltó módon zárja le a fenséges vasárnapi ebédet.

Ahelyett hogy  J.J. Abrams megmutatta volna merre van a Gundel étterem, és újdonságokkal bővítette volna gasztronómiai tudásomat, elvitt engem egy olyan kis budai  kerthelységbe ahol már szintre törzsvendég vagyok. Persze ügyesen összekeverte a régi-új karaktereket, a régi-új robotokat, megfűszerezte egy nagy adag régi-új történettel, de a képi hatás csak a vizualizációkban teljesedik ki, és ennélfogva nem éri el célját, hisz a visszakacsintás keserédes íze, ritmustalanná teszi fő művét.

Szóval nincs időnk kellemesen megemészteni és befejezni ebédünket,  túlságosan megfeküdte a gyomrunkat a bőségtál. Felfújódva, és szinte fájó hassal jövünk ki az előadásról…

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

25 kép, ami megmutatja, hogyan működnek a speciális effektek a filmekben

Star Wars: Skywalker kora kritika Szomorúságom oka többrétű: sajnos nincs többet Lucasfilm -féle :”réges régen egy messzi-messzi galaxisban kezdődő csillagháborús mozgókép, és látható volt, hogy elfáradt és önismétlésbe fulladt a Világ egyik legnépszerűbb űroperája. Kritika: Bruce (néhol spoileres!) Egy újrafutózott gumiabroncshoz hasonlóan a direktor J. J. Abrams nem továbbgondolta Az utolsó Jedik-féle történetszálat, hanem kivette újból a fiókjából a már egyszer elsütött Ébrdedő Erőt és a jól ismert Jedi Visszatér klasszikusnak számító elemeit, és tálalta nekünk úgy főfogásként, hogy azt higgyük ez a menü méltó lezárása lesz a Skywalkerek korának. Biztosra akart menni, hisz a profit és a tömegeknek való megfelelés nagyobb úr annál, minthogy újítóként vonuljon be a filmtörténelembe. A valósághoz jobban hozzátartozik, ha azt mondom, hogy a kilencedik epizód jobban hasonlít egy akciódús, gyorsan mozgó varázslatosan magas színvonalú és tökéletesen megtervezett  gigaprodukcióhoz, melyhez a már megszokott vizuális effektek társultak, minthogy minden igényt kielégítsen, ami a Star Warsról és azon túl szól. Csak az ősrajongók fogják a tökéleteshez közelítő élménynek venni a látottakat, de még nekik sincs idejük feldolgozni és követni a minden olyan képet ami annyira kiszámíthatónak tűnik, hogy már fáj. Az ellentmondásos VIII. rész után a rendező egy nyüzsgő képkockákkal teli alkotást nyújtott át nekünk, amely szinte fénysebességgel elhúz a galaxis mellett – és mellettünk is - anélkül, hogy erős nyomot hagyna bennünk. A Birodalom Visszavág óta nem tudott ez a franchise olyan elementáris és mély, de impulzív erőt sugározni, melyre igazán szükségünk lett volna. A Skywalker kora számomra még megosztóbb lett, mint a sokat vitatott Utolsó Jedik. A már ismert részekből való táplálkozás számomra keserű pillanatolkat okozott. Az új szereplőkkel való bővülés, a már ismert helyszínek ,és a CGI-dömping nem a történetmesélés javát okozza, inkább azon felismerésben lesz részünk, hogy az alkotókat más motivált. A trió ( Rey-Finn-Poe) szépen összeértek a záróepizódra, méltán, bár nem akkora egyensúlyban mozgatták a mesét, mint anno a Luke-Leila-Han Solo hármas. A régen minden jobb volt ismert szöveg, ebben a leosztásban most teljesen igazzá vált. Különböző generáció másként fogja értékelni a filmet, de nekünk felnőtteknek egyszer a kitűnő szórakozáson kívül nem tud többet nyújtani J. J. Abrams mostani munkája.  Amennyire  nem voltam képes szeretni az Utolsó Jedit el kell mondjam, hogy ott a rendező (Rian Johnson) azon törekvései mely szerint újító szándékként igyekezett  másféleképp is bemutatni a mesét, most értékelődött fel igazán a szememben, hisz  J.J. Abrams erre nem volt képes, vagy nem volt hajlandó. Az összecsapott és és a kínzó kényszerlezárás lépése  azt eredményezte, hogy értetlenül és bambán bámultam magam elé….ennél azért többet vártam...vártunk, valljuk be. A Jedi Visszatérése anno szerintem egy tökéletesen kielégítő és megható momentumokkal bővelkedő jelenetekkel zárta le a klasszikus Csillagok Háborúja trilógia darabját, szépen becsomagolta és egy egységes kerettel mutatta be a finálét. A Skywalker kora azonban erre képtelen, hisz mindent újracsomagol, ráadásul azt is becsomagolja, mintha nem tudnánk mit tartalmazott az előzmény. Ugyanazokra a kérdésekre és tényekre válaszol és vizsgálja őket újra, meg újra... Feleslegesen búcsúzunk újra azoktól a karakterektől, akiktől egyszer már elköszöntünk. A rendező visszahozza nekünk újból Billy Dee Williams-t aki mára már…

Értékelés

Színészi alakítás - 71%
Történet - 65%
Hangulat - 77%
IMDB - 72%
RottenTomatoes - 55%
Filmezzünk.hu - 70%

68%

User Rating: Be the first one !
68

Article Tags: · · · · · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download