20 aljas és kegyetlenül jó főszerep … azaz akiket imádtunk utálni! (2020) II. rész

20 aljas és kegyetlenül jó főszerep … azaz akiket imádtunk utálni! (2020) II. rész

1704

20 aljas és kegyetlenül jó főszerep – II. rész

A második részben is a tíz legjobb gonoszt igyekeztem kiválogatni. Annyi bizonyos, hogy most sem lesznek galamblelkű főhösök az összeállításomban. Nem csodálom, ha sokkal nagyobb kihívást jelent egy színésznek inkább a rossz oldalon álló karakatert megformálni, mindenki szeretne egyszer – legalább gondolati szinten biztos eljutott odáig – következmények nélkül gonoszkodni. Az is szimpatikussá tehet egy ilyen karaktert, hogy olyan szöveget adnak a szájába, amitől sármosnak vagy lehengerlőnek tűnnek, és azért válnak vonzóvá. A motiváció sem elhanyagolható, hisz sokan képesek vagyunk ez alapján kapcsolódni a gonoszhoz. Ráadásul, ha megértjük vagy képesek vagyunk egyetérteni a kibontott karakterrel, még sajnálhatjuk is, ha a végére beadja a kulcsot az ügyeletes rosszfiú, és megbocsátjuk neki mindazt, amit addig tett.

Szubjektív listámat több nézőpont alapján válogattam össze: megtalálható benne az anyakomplexusos, űrgonosz, sorozatgyilkos, sebhelyes, elbocsájtott ápolónő, emberevő doki, gyilkos szerelmespár, Mr. Doe, plüss mackó, és egy igazi éjjeli féreg… Folytassuk tehát a legelvenemültebb kattant szerepekkel:

(1) Psycho – ANTHONY PERKINS, azaz : Norman Bates (1960)

20 aljas és kegyetlenül jó főszerep … azaz akiket imádtunk utálni! (2020) II. rész

A rendező, Hitchcock, televíziós stábbal és alacsony költségvetéssel oldotta meg a forgatást, és nem is sejtette akkor még senki, hogy egy új korszak veszi kezdetét a thriller műfajban eme alkotással. Érdekes, hogy szimpátiát nem találunk egyik karakterben sem, a fürdőszobás jelenet pedig azóta az egyik legérdekesebb és legélethűbb gyilkosság a filmvásznon úgy, hogy maga a szúrás képe nincs is megjelenítve, de a hatása így is a legsokkolóbb a néző számára. A film végi “meglepetés” eredménye pedig nem más, minthogy soha nem tudjuk kitörölni az agyunkból Norman Bates gyilkos mosolyát. Perkins karaktere érdekes, és egyúttal tisztán láthatóan az értelmes moteltulaj benyomásást kelti – a film bizonyos szakaszáig –, azonban a mélyen megbúvó pszichopata lénye meghökkentően köszön vissza a zsánerben. A rendező e filmmel tette igazán ismertté Anthony Perkinst, a kritikai elismerés és a nemzetközi siker innen kopogtatott be ajtaján a karriere kezdetén.

(2) A bárányok hallgatnak – ANTHONY HOPKINS, azaz Hannibal Lecter (1991)

A bárányok hallgatnak (1991)

Lecter annyira összetett gonosz, mint senki a felsoroltak közt. Jelenléte a vásznon olyan elementárisan erős, tébolyultan őrült, és egyben okos is, amely azt eredményezte, hogy a film Ő miatta lett igazán egyedi. Meg kell említenem még Foster kisasszony igyekezetét és a kétségtelenül őrült mellékszerepet játszó Ted Levine-t is, hisz ragyogóan egészítették ki a különleges hangulatú művet. Soha nem feledem azt a bogarakkal teli, labirintusjellegű, mocskos házbelsőt, amit a rendező, Jonathan Demme nagyszerűen és vészjóslóan jár körbe a részletek aprólékos bemutatásával. A feszültség ritkán volt ennyire tapintható, mint amit átélhetünk a film utolsó felében. Sok olyan kidolgozott figura jelenik meg, melyet már nem képes sem mozgatni sem vezetni sok direktor, de Demme nagyon érzi ezt . A gasztronómia “nagymestere” köré nem hiába épült fel két újabb rész is, hisz bőven van potenciál a pszichopata fazonba. Arcjátéka “remekmű”. Amúgy a legjobb gonosz karakter az amerikai filmintézet közvélemény-kutatása szerint.

(3) Klasszikus Star Wars trilógia – DAVID PROWSE, azaz: Darth Vader (1977-1986)

Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet

Gyerekkoromban láttam először a Csillagok Háborúját és dehogy akartam Én Luke meg Han Solo lenni, semmi nem vonzott az eljátszott alakításukban. A hatalommal járó gonosz játéka tetszett a legjobban. Sokkal izgalmasabb volt látni Vader nagy fekete búráját. Amikor megjelent, szinte megállt körülötte a levegő, mindenki összecsokizta magát, aki nem úgy tette a dolgát a csillagrombolón, ahogy azt Ő megkívánta. Imádtam a hatalmat, amivel bírt, ahogy követte őt a kamera, annyira kihangsúlyozta a gonoszságát, de mégis képes volt az emberi- pontosabban apai – oldalát megmutatni akkor, amikor arra a legnagyobb szükség volt.

A gonosz megtestesítője ő, ráadásul maszkja mindig eltakarta érzéseit, sokáig nem is láthattuk, kit is rejt Vader. A szabályos és mély tónusú légzésével a Star Wars legnagyobb és legikonikusabb gonoszává vált, teljes joggal. Grievous tábornok göthös köhögése inkább szánalmas volt, mint félelmes, Bib Fortuna egy beképzelt udvari bohócnak nézett ki, Dooku gróf már közel volt a véderi gonoszsághoz, hisz Chistopher Lee komolyan vette nyúlfarknyi szerepét. Jabba, a homokféreg…az óriás meztelen csiga nálam a kinézet miatt bukta el a címet. Darth Maul-al az volt a gond, hogy azt sem tudtuk, honnan jött, mi volt a múltja, mint csúnyanézésű ugri-bugri fénykardkirály maradt meg bennem. Kylo Ren nálam a hisztijei miatt csúszott félre, a haragját magába tartani nem tudó színfolt volt a trilógiában, bár sokunk kedvence Ő, ezt nem vitatom. Nem volt akkora tekintélye, mint az szükségeltetik. Az uralkodó maradt még, aki inkább egy baribőrbe bújt, rosszarcú farkas volt, viszont kétségtelen, hogy gonoszságban és a hatalom kérdésében Ő vette legjobban fel a kesztyűt a nagyúrral. Szóval visszatérve Vaderre…Ha megkérdeznénk ki a Star Wars legprofibban összerakott karaktere, 10-ből 9-en a fekete csuklyás birodalmi fővezért választanák, az tuti! 🙂

(4) A sebhelyesarcú – AL PACINO, azaz: Tony Montana

A sebhelyesarcú (Scarface, 1983)

Tony mindent akar, és még annál is többet, ezért lesz rövid időn belül – a kokainnal való üzleteléssel – akkora hatalma, mint senkinek. Megszerez és megkap Ő mindent, amire csak vágyik és nincs, aki nemet mondhat neki. Az eszközei szimplák és egyszerűek, szavai érthetőek, kell neki pénz, hatalom, és az a nő, aki olyan sekélyes érzelmekkel rendelkezik, ami különösen vonzó számára. A dollármilliomos kokainbárót alakítva Pacino azért állhat közénk, mert oly naturalista módon állítja be karakterét ami kezdetben ellenszenvet vált ki belőlünk, de a végén – a halálakor – még annak ellenére is sajnáljuk , hogy tudjuk mennyire egy lelketlen, hataloméhes faszi volt. Brain De Palma klasszikusát mindenkinek ajánlom. Al Pacino közveszélyes jelleme, energikus játéka és az idézhető mondatai tették a Scarface-t örökké nézhetővé. Itt jegyzem meg a másik ragyogó Pacino szerepet, mely majdnem helyet cserélt a fent nevezett filmmel, az az Ördög Ügyvédje volt, melyben Keanu Reeves volt méltó partnere. Egy hajszállal nálam Tony Montana jött be, sajnálom… 🙂


Article Tags: · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download