FILMEZZUNK.HU

Vörös Veréb – kritika

3563

Vörös Veréb (Red Sparrow, 2018) – Kritika

A Vörös Veréb című film, mint ismeretes Budapesten játszódik, természetesen a produkció szerint ez Oroszország, majd Budapest, ez gyakorta megesik mostanában. Személy szerint is különleges nekem ez az alkotás, mert jómagam is 1-2 napot eltöltöttem a készítésben, mint statiszta. Az előzetes alapján már nagyon vártam a mozit, tetszett, kimondottan szeretem ahol női „hősök” vannak, és egyúttal a főszereplő hölgy is közel áll a szívemhez.

Vörös Veréb (Red Sparrow, 2018) - Előzetes

A következő sorok Spoiler veszélyesek, így ha még nem láttad, de szeretnéd kérlek csak óvatosan!

Az elején kapunk egy kis ízelítőt hősnőnk életéből (munka és család). Jennifer Lawrence egy orosz balett táncos, aki éli mindennapjait egy komolyabb balesetig, amely összehozza egy rokonával, aki más jellegű munkát ígér segítségül. Kitanítják Őt egy szuper iskolában, ahol a nem tetszését mutatja a többiek felé, ámde mégis látnak benne fantáziát, így beküldik a mélyvízbe. Tetszik, hogy ebből a megközelítésből válik Ő egyszemélyes szuperkatonává, és nem is akárhogy.

A film képi világa nagyon szép, látványos, az akciójelenetekre sincs panasz, sőt néhol már X-es besorolás gyanús számomra.

Nem leplezi a rendező a női testet egy percig se, elég sokszor a film középpontjává emeli. Mivel budapesti jelenetekről van szó többségében, ezért magyar színészek is fel-feltűnnek a képernyőn (Anger Zsolt, Árpa Attila), sőt még egy lottó tv adást is láthatunk-hallhatunk.

Vörös Veréb (Red Sparrow, 2018) - Kritika

Összességében a Vörös Veréb számomra majdnem tökéletes. A túl sok erőszak, a néha vontatott történések, valamint az elképesztően hosszú játékidő miatt lehet bennünk egy kis tüske. A látvány maximális élményt nyújtott, a magyar szinkront is elég jól eltalálták. Jó volt látni az öreg Jeremy Irons-t is, szerintem neki lehetett volna jóval több szerep is ebben a produkcióban.

Az új évezred 15 legjobb kémfilmje

//Merényi Attila Jr.//

Vörös Veréb (Red Sparrow, 2018) - Kritika A Vörös Veréb című film, mint ismeretes Budapesten játszódik, természetesen a produkció szerint ez Oroszország, majd Budapest, ez gyakorta megesik mostanában. Személy szerint is különleges nekem ez az alkotás, mert jómagam is 1-2 napot eltöltöttem a készítésben, mint statiszta. Az előzetes alapján már nagyon vártam a mozit, tetszett, kimondottan szeretem ahol női „hősök” vannak, és egyúttal a főszereplő hölgy is közel áll a szívemhez. A következő sorok Spoiler veszélyesek, így ha még nem láttad, de szeretnéd kérlek csak óvatosan! Az elején kapunk egy kis ízelítőt hősnőnk életéből (munka és család). Jennifer Lawrence egy orosz balett táncos, aki éli mindennapjait egy komolyabb balesetig, amely összehozza egy rokonával, aki más jellegű munkát ígér segítségül. Kitanítják Őt egy szuper iskolában, ahol a nem tetszését mutatja a többiek felé, ámde mégis látnak benne fantáziát, így beküldik a mélyvízbe. Tetszik, hogy ebből a megközelítésből válik Ő egyszemélyes szuperkatonává, és nem is akárhogy. A film képi világa nagyon szép, látványos, az akciójelenetekre sincs panasz, sőt néhol már X-es besorolás gyanús számomra. Nem leplezi a rendező a női testet egy percig se, elég sokszor a film középpontjává emeli. Mivel budapesti jelenetekről van szó többségében, ezért magyar színészek is fel-feltűnnek a képernyőn (Anger Zsolt, Árpa Attila), sőt még egy lottó tv adást is láthatunk-hallhatunk. Összességében a Vörös Veréb számomra majdnem tökéletes. A túl sok erőszak, a néha vontatott történések, valamint az elképesztően hosszú játékidő miatt lehet bennünk egy kis tüske. A látvány maximális élményt nyújtott, a magyar szinkront is elég jól eltalálták. Jó volt látni az öreg Jeremy Irons-t is, szerintem neki lehetett volna jóval több szerep is ebben a produkcióban. http://www.filmezzunk.hu/2017/08/19/az-uj-evezred-15-legjobb-kemfilmje/ //Merényi Attila Jr.//

Értékelés

Színészi alakítás - 82%
Akció - 85%
Tartalom - 78%
Rendezés - 82%
IMDB - 54%
Rottentomatoes - 67%

75%

User Rating: Be the first one !
75

Article Tags: · · · · · · · ·