Az elnyomást túlélő erő | Kritika: Szökés Pretoriából (2020)

Az elnyomást túlélő erő | Kritika: Szökés Pretoriából (2020)

2411

Szökés Pretoriából kritika

Minden újabb akadály újabb megoldásokat szül… így az egész börtön egy nagy rejtekhellyé vált. Csak így lehetett túlélni az elnyomást, bízva a reményben a végsőkig! A börtönből való menekülési drámáknak megvannak a maga buktatói, hisz relatíve szűk téren, szereplőire és a cselekményre utalva kell a már ismert sablonokat elkerülni, és egyúttal újat mutatnA i. zsánernek megvannak a gyengeségei (Vitathatatlan és tsai, Börtöncsapda, Kegyenc fegyenc, Börtönregény, Szupercella és tsai…), és szerencsére a kiemelkedő remekművekkel is rendelkezik (Bronson, Pillangó, Remény rabjai, Éjféli expressz, Halálsoron, Hurikán…). E mostani börtönfilm is tele van egyszerű, de annál erősebb feszültségekkel tömött, okosan bemutatott jelenettel, és elgondolkodtatónak találtam azt, hogy miért nem dolgozták fel már korábban az apartheid-t, mint témát ilyen megvilágításban… szerencsére Francis Annan leforgatta az e korszakban játszódó börtönfilmjét, és nem is akárhogy! Kritika: Bruce

Az elnyomást túlélő erő | Kritika: Szökés Pretoriából (2020)

Az apartheid egy olyan faji szegregáció – elkülönítés – volt a mai Dél -Afrikai köztársaságban 1994-ig, melyet a fehér kisebbség a gazdaságban, a kultúrában alkalmazott a fekete bőrűek ellen. Szinte üldözték őket. A feketék folyamatosan növekvő számának ellensúlyozására a 40-es évektől sajnálatosan szinte csak a fehérek javára hozott törvények születtek. A rendszer sokáig működött, egészen az 1990-es évek elejéig, amikor már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, és így Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikus úton megválasztott elnöke. Úgy ültem le a film befogadására, hogy nekem szinte nem számítottak a látottak…

mintha isztambuli szalonturistaként turbánra vagy fezre alkudoztam volna egy kis török bazárban… egyszerűen tartalom alapján, hidegen hagyott a story, aztán minden megváltozott.

A Szökés Pretoriából története 1973-ban veszi kezdetét, amikor két fiatal, fehér srác (Tim Jenkin és Stephen Lee) úgy gondolja, hogy a véleményüket nyilvánosan – egy furcsa és radikális szórólapterjesztéssel – kinyilvánítják, melyet a hatalmon lévő törvényhozók szigorú börtönbüntetéssel “jutalmaznak”. A nézőpontjuk a feketék védelmében született, nem tudták az elnyomó, hatalmon lévő fehérek véleményét elfogadni, függetlenül attól, hogy ők is a nemzet szülöttjei voltak, és e cseledetükkel próbáltak változásokat elérni, eredménytelenül. A börtön falai közt az elejétől fogva nem tudtak megbékélni helyzetükkel, és folyamatos szökési terveken törte az agyát a film fő vonalát képező Tim (Daniel Radcliffe), amikor megszületett a ragyogó, de egyszerű ötlete: a cellakulcsok fából készült másolatával fognak dobbantani, amit a börtönben lévő munkájuk – asztalosműhelyben – során fejlesztenek hosszú-hosszú idő alatt tökélyre.

Az elnyomást túlélő erő | Kritika: Szökés Pretoriából (2020)

Szépen akkurátusan a cella falaitól kifele egészen a külső utcaajtóig alakítják, másolják, reszelik a kulcsokat, míg egyszer a szabadság édes, friss szele megcsapja arcukat. Az elejétől fogva nem voltak hajlandóak elfogadni és letölteni 12 és 8 évnyi börtönbüntetésüket. Kettejük tervének fejlesztéséhez csatlakozik a francia Leonard is, és így 404 nap alatt sikerül megindítani egy átlagos hajnalon a szökésüket, melyhez a híres apartheid frontharcos, Dennis Goldberg és csapata nem mer csatlakozni, hisz nem tudják elképzelni sikerességüket.

Végérvényesen felejtsük el a főszereplő, Daniel Radcliffe Potteres múltját, hisz már sokszor próbálta feledtetni velünk az elmúlt években fantasy játékfilmes múltját, most ezt be is bizonyítja nekünk a jól és okosan megválasztott, komoly szerepével.

A Fekete Ruhás Nő-vel láthattuk először, hogy képes a jó szerepek eljátszására, a Dzsungel-ben pedig jól érzékelte az elveszett és szinte megtébolyodott magányos turista kilátástalan élethelyzetét. Tudtam, hogy képes továbbfejlődni, melyet a mostani filmben tálalt oly nagyszerűen. Radcliffe kiaknázza a kereskedelmileg életképes lehetőségeket, és nem riad meg a furcsa és szokatlan projektek tálalásától, amiért most hatalmasat nőtt a szememben! A szökés kivitelezése azonban sokszor buktatókkal jár, amit a direktor okosan és a feszültség folyamatos alkalmazásával éri el, hogy figyelmünk ne is próbáljon meg lankadni, hisz a látottak a szunnyadó drukkert hozza felszínre bennünk a játékidő végére.

Az elnyomást túlélő erő | Kritika: Szökés Pretoriából (2020)

Francic Annan rendező okoz néhány ideget feszítő pillanatot, és szépen képes a fiúk által bemutatott tempót adagolni, ráadásul a két karakter nagyon jól kiegészíti egymást. A Szökés Pretoriából című filmet a valódi pretóriai börtönben filmezte Annan. Amikor először megpillantjuk a szürke, rideg, mocskos börtönfolyosókat és a rozsdás acélajtókat, még képtelenek vagyunk elképzelni szökési indíttatásukat, aztán rájövünk, nem is oly lehetetlen küldetés az övék – azzal együtt, hogy tudjuk, megtörtént események alapján forgatták a filmet. A rendező a szokványos történetmesélést képes feldobni oly ragyogó kamerabeállításokkal, melyekkel tökéletesen illusztrálja a zárba behelyezett kulcs mozgását, szorulását.

A 12 éves kategória ugyan azt eredményezi, hogy a túlságosan visszafogottra és lágyra sikeredett mű az élet brutális oldalának bemutatását mellőzi, és nem képes a szadista börtönőrök és az igazgató valós természetének bemutatására, azonban ez a legnagyobb hibája a műnek.

Stephen Lee csupán asszisztense a főszereplőnek, azonban meg kell említenem a harmadik foglyot is, akit Mark Leonard Winter alakít, egy olyan franciát, aki a rá nehezedő nyomással és a normális életértékek hiányával – mely szerint egy évben egyszer 30 percben láthatja kisfiát – nehezen tud megbarátkozni, és ezzel folyamatosan küzdenie kell. Nick Fenton vágási munkája a szerkesztésben zseniális. Képes egy egyszerűnek tűnő jelenetet oly okosan illusztrálni, hogy csak lesünk… Fenton és az operatőr, Geoffrey Hall pl. a fizikai tér és feszültség éles érzetét képes egy komikusnak tűnő, nyugodt jelenetben kibontani: az éj leple alatt Timnek nem sok kellett a kudarchoz, hisz a börtönajtóból kifelé esett, megfaragott titkos fakulcsot egy partvisnyéllel és egy kissé megrágott rágógumival menti meg a totális lebukástól.

Az elnyomást túlélő erő | Kritika: Szökés Pretoriából (2020)

Nagyszerű és nem közhelyes mondatokkal gazdagítja a direktor a cselekményt, melyből jól kivehető alkotásának gazdagsága pl: A szabadság egy nagyon egyszerű gondolat, talán azért mely oly könnyű elveszíteni. A feszültség mechanikájának van a legnagyobb ereje, ami a filmet sodró lendülettel látja el, és sokan talán alábecsülik első blikkre az ausztrál rendező munkáját, hisz eddig nem sok emlékezetest rakott le elénk. Azonban ez most megváltozott, a semmiből bukkant elő és ejtett minket is úgy “rabul”, mint szereplőit. A Szökés Pretoriából egy érdekes és gyakran megdöbbentő képsorokkal színezett történet a merészségről, a bátorságról, a barátságról és az elnyomást túlélő lelki és pszihikai erőről. Mindenképp érdemes tenni egy próbát ahhoz, hogy megértsük ezt a hosszú utat, mely a szabadsághoz vezeti a roppant szimpatikus és kitartó triót.

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

15 börtönös film, amit mindenképpen látnod kell

Szökés Pretoriából kritika “Minden újabb akadály újabb megoldásokat szül… így az egész börtön egy nagy rejtekhellyé vált. Csak így lehetett túlélni az elnyomást, bízva a reményben a végsőkig!” A börtönből való menekülési drámáknak megvannak a maga buktatói, hisz relatíve szűk téren, szereplőire és a cselekményre utalva kell a már ismert sablonokat elkerülni, és egyúttal újat mutatnA i. zsánernek megvannak a gyengeségei (Vitathatatlan és tsai, Börtöncsapda, Kegyenc fegyenc, Börtönregény, Szupercella és tsai…), és szerencsére a kiemelkedő remekművekkel is rendelkezik (Bronson, Pillangó, Remény rabjai, Éjféli expressz, Halálsoron, Hurikán…). E mostani börtönfilm is tele van egyszerű, de annál erősebb feszültségekkel tömött, okosan bemutatott jelenettel, és elgondolkodtatónak találtam azt, hogy miért nem dolgozták fel már korábban az apartheid-t, mint témát ilyen megvilágításban… szerencsére Francis Annan leforgatta az e korszakban játszódó börtönfilmjét, és nem is akárhogy! Kritika: Bruce Az apartheid egy olyan faji szegregáció - elkülönítés - volt a mai Dél -Afrikai köztársaságban 1994-ig, melyet a fehér kisebbség a gazdaságban, a kultúrában alkalmazott a fekete bőrűek ellen. Szinte üldözték őket. A feketék folyamatosan növekvő számának ellensúlyozására a 40-es évektől sajnálatosan szinte csak a fehérek javára hozott törvények születtek. A rendszer sokáig működött, egészen az 1990-es évek elejéig, amikor már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, és így Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikus úton megválasztott elnöke. Úgy ültem le a film befogadására, hogy nekem szinte nem számítottak a látottak… mintha isztambuli szalonturistaként turbánra vagy fezre alkudoztam volna egy kis török bazárban… egyszerűen tartalom alapján, hidegen hagyott a story, aztán minden megváltozott. A Szökés Pretoriából története 1973-ban veszi kezdetét, amikor két fiatal, fehér srác (Tim Jenkin és Stephen Lee) úgy gondolja, hogy a véleményüket nyilvánosan - egy furcsa és radikális szórólapterjesztéssel - kinyilvánítják, melyet a hatalmon lévő törvényhozók szigorú börtönbüntetéssel “jutalmaznak”. A nézőpontjuk a feketék védelmében született, nem tudták az elnyomó, hatalmon lévő fehérek véleményét elfogadni, függetlenül attól, hogy ők is a nemzet szülöttjei voltak, és e cseledetükkel próbáltak változásokat elérni, eredménytelenül. A börtön falai közt az elejétől fogva nem tudtak megbékélni helyzetükkel, és folyamatos szökési terveken törte az agyát a film fő vonalát képező Tim (Daniel Radcliffe), amikor megszületett a ragyogó, de egyszerű ötlete: a cellakulcsok fából készült másolatával fognak dobbantani, amit a börtönben lévő munkájuk – asztalosműhelyben – során fejlesztenek hosszú-hosszú idő alatt tökélyre. Szépen akkurátusan a cella falaitól kifele egészen a külső utcaajtóig alakítják, másolják, reszelik a kulcsokat, míg egyszer a szabadság édes, friss szele megcsapja arcukat. Az elejétől fogva nem voltak hajlandóak elfogadni és letölteni 12 és 8 évnyi börtönbüntetésüket. Kettejük tervének fejlesztéséhez csatlakozik a francia Leonard is, és így 404 nap alatt sikerül megindítani egy átlagos hajnalon a szökésüket, melyhez a híres apartheid frontharcos, Dennis Goldberg és csapata nem mer csatlakozni, hisz nem tudják elképzelni sikerességüket. Végérvényesen felejtsük el a főszereplő, Daniel Radcliffe Potteres múltját, hisz már sokszor próbálta feledtetni velünk az elmúlt években fantasy játékfilmes múltját, most ezt be is bizonyítja nekünk a jól és okosan megválasztott, komoly szerepével. A Fekete Ruhás Nő-vel láthattuk először, hogy képes a jó szerepek eljátszására, a Dzsungel-ben pedig jól érzékelte…

Értékelés

Színészi alakítás - 87%
Történet - 93%
Hangulat - 92%
IMDB - 70%
RottenTomatoes - 85%
Filmezzünk.hu - 90%

86%

User Rating: 4.6 ( 2 votes)
86

Article Tags: · · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download