Esemény (2022) - Kritika

Esemény (2022) – Kritika

462

Esemény (2022) – Kritika

A filmrendezők számos eszközt alkalmaznak gondolataik történetbe foglalására: az egyik ilyen töréspont a cselekmény időben való elhelyezése, amelyet követően vagy egy hatást gyakorló, tükröt mutató esemény reflektál a múltból napjainkra vagy egy éppen lejátszódó jelenség kiemelését láthatjuk, amely terv szerint problémáink súlyára hívja fel a figyelmet vagy annak megoldására kínál útmutatót. Audrey Diwan az előbbi verziót választotta, amikor Annie Ernaux önéletrajzi regényét vette filmje alapjának és készített belőle egy abortuszt tematizáló alkotást, majd elhódította a velencei Arany Oroszlán-díjat. Megérdemelte? De mennyire.

Esemény (2022) - Kritika

A 60-as években járunk, ahol a szexuális forradalom közelsége nyomja rá bélyegét minden, ösztöneit kiélni kívánó fiatal alkotta közösségre, de mindez csupán a mélyben meghúzódó igazság. A felszíni prüdéria, képmutatók sokaságának megvető tekintete és a közösségekből való kitagadás jellemzi az elfojtás okozta álságosság tetőzését. Mindezt a fiatal Anne (Anamaria Vartolomei) szemszögén keresztül éljük át, aki egyetemistaként keresi önmagát, kalibrálja igényeit és hozzásimul a társadalom felszíni szövetéhez, mígnem kiderül, hogy terhes. Terhessége a korszakból kifolyólag véget vetne tanulmányainak és felforgatná életét, ezért szeretné elvetetni a gyermeket mindkettejük érdekében, azonban akkoriban az abortusz be van tiltva, a végrehajtását börtönbüntetéssel sújtják.

A korszakválasztás kiválónak minősül jelenetről jelenetre, hatásfokemelés gyanánt gyötörteti a nézőt, hogy a jelen idejű lehetőségek és jogok sem adottak Anne számára.

Emellett Audrey Diwan naturalista eszközök sokaságával váltja ki a zsigeri fájdalmat a nézőiből: Julia Ducournau stílusához közel álló testboncolásnak lehetünk tanúi, a bőr alá befúródó hangulat viszont nem kerül eltávolításra. A lassabb tempójú egyetemi környezet realista ábrázolása megfelelően szolgál az építkezésre és készíti elő a katartikus véget, így nem kényszerülünk unatkozásra a nyomasztó izgalomlánc beindulása előtt.

Esemény (2022) - Kritika

A cselekmény egész végig Anne környezetét ábrázolja, így a karakter kényszerül elvinni hátán a filmet, de ezt abszolút nem bánjuk. A lányban megvan az önmaga keresésének misztériuma, életének váratlan drámája, valamint a baráti társaságán keresztül nyerhetünk betekintést a kapcsolati rendszerek és a konfliktuskezelés jellegébe, amely a korszak egyetemi közegében egy eléggé sajátos formát ölt. Anamaria Vartolomei egészen briliánsan alakítja a ráosztott főszerepet:

kezdetleges visszafogottságával erősíti a hangulatot, majd a naturalista szekvenciákon nyújtott teljesítményével letaglózza a nézőközönséget.

Az Esemény legerősebb érve, hogy egy komoly igényeket mozgató, kizárólag orvosi segítséggel végrehajtható eljárás kriminalizációja az egyén fölösleges kínszenvedéséért felelős, a betiltás önmagában csak a probléma elfedését képes elérni. A felszín alatt pedig egy társadalmi tabu miatt kitaszított réteg kockáztatja életét, ha a szabadságjogaival szeretne élni – már, ha van reális körülmények közt kivitelezhető választása. A korábbi korszak problémája pedig tovább erősíti az alapvetést, amely többnyire jellemzi a nyugati társadalmat, miszerint az abortuszhoz való jog a saját testünk és életünk feletti döntés joga – amelyet bárki elvethet vagy támogathat egyénileg, de ez már személyes kérdés.

Esemény (2022) - Kritika

Audrey Diwan tehát kellő ízléssel és vízióval elkészített filmje megérdemelten zsebelte be az Arany Oroszlánt Velencében, aminek köszönhetően egy erős, zsigeri élménnyel és egy komoly filmdrámával lettünk gazdagabbak. A test fizikai megpróbáltatásait átadó jeleneteket nem könnyű elfelejteni: ez is a hatásosságot igazolja.

//Csuka Gergő kritikája//

Gaspar Noé legnagyobb félelme: Vortex (2022) – Kritika

Esemény (2022) - Kritika A filmrendezők számos eszközt alkalmaznak gondolataik történetbe foglalására: az egyik ilyen töréspont a cselekmény időben való elhelyezése, amelyet követően vagy egy hatást gyakorló, tükröt mutató esemény reflektál a múltból napjainkra vagy egy éppen lejátszódó jelenség kiemelését láthatjuk, amely terv szerint problémáink súlyára hívja fel a figyelmet vagy annak megoldására kínál útmutatót. Audrey Diwan az előbbi verziót választotta, amikor Annie Ernaux önéletrajzi regényét vette filmje alapjának és készített belőle egy abortuszt tematizáló alkotást, majd elhódította a velencei Arany Oroszlán-díjat. Megérdemelte? De mennyire. A 60-as években járunk, ahol a szexuális forradalom közelsége nyomja rá bélyegét minden, ösztöneit kiélni kívánó fiatal alkotta közösségre, de mindez csupán a mélyben meghúzódó igazság. A felszíni prüdéria, képmutatók sokaságának megvető tekintete és a közösségekből való kitagadás jellemzi az elfojtás okozta álságosság tetőzését. Mindezt a fiatal Anne (Anamaria Vartolomei) szemszögén keresztül éljük át, aki egyetemistaként keresi önmagát, kalibrálja igényeit és hozzásimul a társadalom felszíni szövetéhez, mígnem kiderül, hogy terhes. Terhessége a korszakból kifolyólag véget vetne tanulmányainak és felforgatná életét, ezért szeretné elvetetni a gyermeket mindkettejük érdekében, azonban akkoriban az abortusz be van tiltva, a végrehajtását börtönbüntetéssel sújtják. A korszakválasztás kiválónak minősül jelenetről jelenetre, hatásfokemelés gyanánt gyötörteti a nézőt, hogy a jelen idejű lehetőségek és jogok sem adottak Anne számára. Emellett Audrey Diwan naturalista eszközök sokaságával váltja ki a zsigeri fájdalmat a nézőiből: Julia Ducournau stílusához közel álló testboncolásnak lehetünk tanúi, a bőr alá befúródó hangulat viszont nem kerül eltávolításra. A lassabb tempójú egyetemi környezet realista ábrázolása megfelelően szolgál az építkezésre és készíti elő a katartikus véget, így nem kényszerülünk unatkozásra a nyomasztó izgalomlánc beindulása előtt. A cselekmény egész végig Anne környezetét ábrázolja, így a karakter kényszerül elvinni hátán a filmet, de ezt abszolút nem bánjuk. A lányban megvan az önmaga keresésének misztériuma, életének váratlan drámája, valamint a baráti társaságán keresztül nyerhetünk betekintést a kapcsolati rendszerek és a konfliktuskezelés jellegébe, amely a korszak egyetemi közegében egy eléggé sajátos formát ölt. Anamaria Vartolomei egészen briliánsan alakítja a ráosztott főszerepet: kezdetleges visszafogottságával erősíti a hangulatot, majd a naturalista szekvenciákon nyújtott teljesítményével letaglózza a nézőközönséget. Az Esemény legerősebb érve, hogy egy komoly igényeket mozgató, kizárólag orvosi segítséggel végrehajtható eljárás kriminalizációja az egyén fölösleges kínszenvedéséért felelős, a betiltás önmagában csak a probléma elfedését képes elérni. A felszín alatt pedig egy társadalmi tabu miatt kitaszított réteg kockáztatja életét, ha a szabadságjogaival szeretne élni – már, ha van reális körülmények közt kivitelezhető választása. A korábbi korszak problémája pedig tovább erősíti az alapvetést, amely többnyire jellemzi a nyugati társadalmat, miszerint az abortuszhoz való jog a saját testünk és életünk feletti döntés joga – amelyet bárki elvethet vagy támogathat egyénileg, de ez már személyes kérdés. Audrey Diwan tehát kellő ízléssel és vízióval elkészített filmje megérdemelten zsebelte be az Arany Oroszlánt Velencében, aminek köszönhetően egy erős, zsigeri élménnyel és egy komoly filmdrámával lettünk gazdagabbak. A test fizikai megpróbáltatásait átadó jeleneteket nem könnyű elfelejteni: ez is a hatásosságot igazolja. //Csuka Gergő kritikája// https://www.filmezzunk.hu/2022/09/05/gaspar-noe-legnagyobb-felelme-vortex-2022-kritika/

Értékelés

Színészi alakítás - 75%
Cselekmény - 70%
Karakterek - 65%
Rendezés - 75%
IMDB - 74%
RottenTomatoes - 74%
Mafab.hu - 75%

73%

User Rating: Be the first one !
73

Article Tags: · · ·

Nox App Player Download