FILMEZZUNK.HU
A Halloween véget ér (2022) - Kritika

A Halloween véget ér (2022) – Kritika

1708

A Halloween véget ér (2022) – Kritika

Mike Myers története végéhez értünk, amikor már nem volt sok vesztenivalójuk az alkotóknak egy következő rész anyagi problémáit illetően, így okkal reménykedhettünk a szabadabb alkotói kéz élesebb vonásaiban. Az előzetes ugyanannyira mutatott sokat, mint az előző részek beharangozói, viszont ebben  – az előzőkkel ellentétben – szándékosan félrevezető momentumoktól és szavaktól sem riadt vissza David Gordon Green csapata. Reményteli pillanat volt beülni a trilógia záró részére és bízni a méltó lezárásban, hiszen a lehető legtöbbet itt lehet megtudni Myersről – lássuk mennyiben felelt meg A Halloween véget ér az őt illető elvárásoknak.

A Halloween véget ér (2022) - Kritika

David Gordon Green első két filmje a maszkos gyilkos történetéről egy éjszakát fedett le, szerencsére a harmadik cselekménye már négy évvel a haddonfieldi visszatérést követően játszódik. Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) és unokája Allyson (Andi Matichak) próbálják paranoiamentes, hétköznapi életüket élni, viszont vádaskodó tekintetek, beilleszkedési problémák kísérik őket a harmadik főszereplővel egyetemben, akiről a spoilermentesség kedvéért semmit sem árulnék el. Jó ideig az elengedésben és a megbékélésben tűnik a nyugalom kulcsa, azonban Myers árnyéka kísértetként vetül a kételyek közt élőkre és táplálkozik a társadalom által kivetettek drámájából. Mindvégig sejthető volt, hogy az újra és újra egyre erősebb, ölhetetlen karakter egy olyan emberi tulajdonság végletes megtestesülése, amely bizonyos toxikus viselkedési formáinkat radikális módszerekkel tükrözi vissza a tömegként viselkedő, hitét vesztett társadalomra.

A gond csak az, hogy a film közel sem ad elegendő választ kérdéseinkre, leginkább karba tett kézzel, informálatlanul hagyja csillogó szemű nézőit, de olyannyira, hogy a két rész közti 4 év kihagyás megmagyarázatlansága is a rátesz egy jókora lapáttal az inkoherenciára.

A titokzatos harmadik karakter nem csak rejtélyt és potenciált hordoz magában, hanem a kérdést is: mi szükség van egy szereplő felépítésére és központozására, ha mindjárt vége a szériának? Annyira indokolatlannak tűnik mindez, akárcsak az ebből következő hosszú expozíció, amely később az igazi slasher-végkifejlet idejéből vesz el jelentős mértékben, holott drámai hatást egyáltalán nem ad hozzá, sőt inkább a mesterkélt hatást sikerül elérni vele. A Gyilkos Halloween szájbarágós társadalomkritikai attitűdjének szintjét sem sikerül elérni ezúttal, habár erős építkezés zajlik a traumatizált hősökkel szembeni érzéketlen hibáztatásra – ez a gyakorlatban csak annyit jelent, hogy Myers helyett Laurie-t tekintik hibásnak a lakosok.

A Halloween véget ér (2022) - Kritika

Igaz, nem a színészi játékért fogunk elmenni a Halloween legújabb részére, de legalább az korrektnek, sőt olykor magával ragadónak mondható a főszereplők részéről. Kár, hogy ezek az egyébként potens karakterek egy olyan összecsapott közegbe vannak belehelyezve, amelynek a legfontosabb részében tudunk a legnagyobbakat csalódni. A lezárás az, ami igazán eldönti egy franchise sorsát és helyezi azt emlékezetünkön belül arra érdemes kategóriába. Az 1978-as klasszikus természetesen marad a helyén, ahova való: csupán a 44 évvel ezelőtti horror hangulatának másolatából készíthető egy mozivászonra kerülő tömeghorror – az időtállás nem kérdéses.

Ami viszont A Halloween véget ér-t jellemzi, hogy előbb akarták készítői kitenni a stáblistát, minthogy lenyűgöztek volna, vagy legalábbis végrehajtottak volna egy lezárást.

Természetesen nem egy újabb részre utalok ezzel, hanem a készítői inkompetenciára, amely a franchise 13. részének összecsapását eredményezte – mintha nem lett volna elég idő átgondolni. Az ígéretes karakter, a megszokott vérbőség és a kreatív slasherszekvenciák sajnos nem elegendőek mindezen problémák ellensúlyozására, így elképzelhető, hogy komolyabb érzések és élmények nélkül kerülünk ki a moziteremből közel két óra ottlét után.

Magyar szinkronnal még hátborzongatóbb A Halloween véget ér első előzetese!

Habár a valós vesztenivaló nélkül nagy reményeket tudtunk projektálni a zárórészre, valójában az egyik legrosszabb verziót kaptuk, amit csak el tudtunk képzelni: kevés igazi slasherjelenet, hiányoktól hemzsegő állezárás, összecsapott forgatókönyv, következetlen építkezés, de legfőképpen az ezekből származó tanulságok hiánya. Szerencsére, vagy nem, de ezen franchise keretein belül többet nem lesz lehetőségünk sem a borzongásra, sem a csalódásra, de azért még utoljára jó lett volna mosolyogva kijönni a moziból Mike Myers maszkjával a kezünkben, ha már elvesztettük ami alatta volt. Ugye?

//Csuka Gergő kritikája//

Jamie Lee Curtis fiatalkori, fürdőruhás képétől fölrobbant az internet! Ilyen bombanő volt a színésznő

A Halloween véget ér (2022) - Kritika Mike Myers története végéhez értünk, amikor már nem volt sok vesztenivalójuk az alkotóknak egy következő rész anyagi problémáit illetően, így okkal reménykedhettünk a szabadabb alkotói kéz élesebb vonásaiban. Az előzetes ugyanannyira mutatott sokat, mint az előző részek beharangozói, viszont ebben  – az előzőkkel ellentétben – szándékosan félrevezető momentumoktól és szavaktól sem riadt vissza David Gordon Green csapata. Reményteli pillanat volt beülni a trilógia záró részére és bízni a méltó lezárásban, hiszen a lehető legtöbbet itt lehet megtudni Myersről – lássuk mennyiben felelt meg A Halloween véget ér az őt illető elvárásoknak. David Gordon Green első két filmje a maszkos gyilkos történetéről egy éjszakát fedett le, szerencsére a harmadik cselekménye már négy évvel a haddonfieldi visszatérést követően játszódik. Laurie Strode (Jamie Lee Curtis) és unokája Allyson (Andi Matichak) próbálják paranoiamentes, hétköznapi életüket élni, viszont vádaskodó tekintetek, beilleszkedési problémák kísérik őket a harmadik főszereplővel egyetemben, akiről a spoilermentesség kedvéért semmit sem árulnék el. Jó ideig az elengedésben és a megbékélésben tűnik a nyugalom kulcsa, azonban Myers árnyéka kísértetként vetül a kételyek közt élőkre és táplálkozik a társadalom által kivetettek drámájából. Mindvégig sejthető volt, hogy az újra és újra egyre erősebb, ölhetetlen karakter egy olyan emberi tulajdonság végletes megtestesülése, amely bizonyos toxikus viselkedési formáinkat radikális módszerekkel tükrözi vissza a tömegként viselkedő, hitét vesztett társadalomra. A gond csak az, hogy a film közel sem ad elegendő választ kérdéseinkre, leginkább karba tett kézzel, informálatlanul hagyja csillogó szemű nézőit, de olyannyira, hogy a két rész közti 4 év kihagyás megmagyarázatlansága is a rátesz egy jókora lapáttal az inkoherenciára. A titokzatos harmadik karakter nem csak rejtélyt és potenciált hordoz magában, hanem a kérdést is: mi szükség van egy szereplő felépítésére és központozására, ha mindjárt vége a szériának? Annyira indokolatlannak tűnik mindez, akárcsak az ebből következő hosszú expozíció, amely később az igazi slasher-végkifejlet idejéből vesz el jelentős mértékben, holott drámai hatást egyáltalán nem ad hozzá, sőt inkább a mesterkélt hatást sikerül elérni vele. A Gyilkos Halloween szájbarágós társadalomkritikai attitűdjének szintjét sem sikerül elérni ezúttal, habár erős építkezés zajlik a traumatizált hősökkel szembeni érzéketlen hibáztatásra – ez a gyakorlatban csak annyit jelent, hogy Myers helyett Laurie-t tekintik hibásnak a lakosok. Igaz, nem a színészi játékért fogunk elmenni a Halloween legújabb részére, de legalább az korrektnek, sőt olykor magával ragadónak mondható a főszereplők részéről. Kár, hogy ezek az egyébként potens karakterek egy olyan összecsapott közegbe vannak belehelyezve, amelynek a legfontosabb részében tudunk a legnagyobbakat csalódni. A lezárás az, ami igazán eldönti egy franchise sorsát és helyezi azt emlékezetünkön belül arra érdemes kategóriába. Az 1978-as klasszikus természetesen marad a helyén, ahova való: csupán a 44 évvel ezelőtti horror hangulatának másolatából készíthető egy mozivászonra kerülő tömeghorror – az időtállás nem kérdéses. Ami viszont A Halloween véget ér-t jellemzi, hogy előbb akarták készítői kitenni a stáblistát, minthogy lenyűgöztek volna, vagy legalábbis végrehajtottak volna egy lezárást. Természetesen nem egy újabb részre utalok ezzel, hanem a készítői inkompetenciára, amely a franchise 13. részének összecsapását eredményezte – mintha nem lett volna elég idő átgondolni. Az ígéretes karakter, a megszokott…

Értékelés

Színészi alakítás - 50%
Karakterek - 30%
Cselekmény - 30%
Mafab.hu - 84%
RottenTomatoes - 60%

51%

User Rating: Be the first one !
51

Article Tags: · · · · · · · · ·