Emlékszel a kisfiúra a Piedone filmekből? Sajnos tragikus véget ért az élete

57867

4 hónap ago

Emlékszel a kisfiúra a Piedone filmekből? Sajnos tragikus véget ért az élete

Bud Spencer neve neve egybeforrt a Piedone sorozattal. A nagysikerű Piedone Afrikában sok bunyót, rengeteg poént és felhőtlen szórakozást nyújt, s a színész is élvezte a forgatást, saját bevallása szerint ez volt a kedvenc filmje. Ebben a filmben ismerkedett meg Baldwin Dakile-vel is, aki az édes drága Bodót alakította. Elképesztő volt a megismerkedésük is, tudhatjuk meg ezt az érdekes információt Király Levente könyvéből, a Verhetetlen párosból.

Bud Spencer egykori kaszkadőre, Giancarlo Bastianoni a következőképpen emlékezett vissza Bud és Bodó találkozására:

“Ami engem leginkább megindít vele kapcsolatban, az az a szeretet volt, ami Bud és egy dél-afrikai fekete gyermek, Bodo (eredeti nevén Baldwin Dakile – a szerk.) között alakult ki. Ez a kisfiú a sowetói (A Dél-afrikai Köztársaság egyik városa – a szerk.) gettóban élt. Apám és Bud felháborodott a szegregáció miatt. Amikor Bodo Nápolyba jött, visszavágásként a Hotel Excelsior legszebb lakosztályában szállásolták el. Azt akarták, hogy hercegnek érezze magát.”

Neri Parenti, filmrendező a következőképpen elevenítette fel az eseményeket:

„Dél-Afrikában forgattunk, én voltam a Piedone Afrikában rendezőasszisztense. Előreküldtek, hogy keressek egy fekete, öt év körüli gyermeket a filmbe. Abban az időben dúlt a hírhedt apartheid (faji elkülönítés politikája, amelyet 1994-ig alkalmazott a fehér kisebbség a Dél-afrikai Köztársaságban – a szerk.), éppen ezért egy ilyen korú gyermek számára nem volt könnyű kijutni Sowetóból. Tehát kellő óvintézkedések mellett kellett elmennem a városba, amelyet bejárni egy fehér ember számára nem volt olyan biztonságos. A nyelv is problémát jelentett. Félve haladtam, és attól tartottam, hogy feleslegesen utazom oda, de a csoda megtörtént. Találkoztam egy gyerekkel, Baldwinnak hívták, aki igazi csodagyerek volt. Látszott rajta, hogy nagy dolgokra született. Édesanyja pedig tökéletesen beszélt angolul. Megborzongtam örömömben. Felfedezésemet közöltem is a római produkcióval. A stábtagok hamarosan megérkeztek, de az adott területen tapasztalható erőszakos politikai helyzet miatt azt mondták, hogy vigyem a gyereket Johannesburgba, egy szállodába. Furcsa módon a fekete emberekre hihetetlen tilalom vonatkozott: ötcsillagos szállodákban meg sem szállhattak… Baldwin minden viszontagság ellenére nagyon jól szerepelt a filmben. Született színész volt. A film forgatása során Olaszországba érkezett, az egész stábbal együtt. Épp karácsony volt, és a repülőgépek késései miatt szenteste reggelén érkeztünk Rómába. A repülőtéren ott voltak a stábtagok rokonai, akik arra vártak, hogy üdvözöljék szeretteiket. Csak engem nem várt senki. Indultam is volna Firenzébe, ahol a családom élt, amikor azt vettem észre, hogy Baldwin és az édesanyja egy sofőr mellett sétálnak egy táblával, amelyre a „Dakile”, Baldwin vezetékneve volt ráírva.”

– mesélte az elképesztő történetet Neri Parenti, azt is elárulta, hogy értesült Bodo tragikus haláláról:

“A döntés egy pillanat alatt megszületett. Elküldtem a sofőrt, és beraktam őket az autómba. Úgy döntöttem, hogy elviszem őket magammal Firenzébe. Azt tanácsoltam anyámnak, hogy vásároljon Baldwinnak néhány karácsonyi ajándékot, és készítsen elő egy szobát neki. Abban az időben sok kisunokám volt, és az volt a hagyomány, hogy éjszaka ajándékokat tettek a karácsonyfa alá, ahová az összes gyerek szaladt kibontani azokat. Soha nem fogom elfelejteni Baldwin mosolyát, amikor egy tucatnyi gyerekkel kinyitotta az ajándékokat. Nagyon jó lenne, ha ez a történet itt véget érne. Baldwin azonban sok évvel később – mivel felnőttként tudatában volt annak, hogy mennyire igazságtalan a világa –, egy dél-afrikai ifjúsági lázadás élére állt, ami miatt megölték. Amikor elolvastam édesanyja levelét, amelyben ezt a szomorú hírt közölte, sok évvel ezelőtti mosolya jutott eszembe, amikor kibontotta az ajándékot.”