Az igaz történet, amely inspirálta az ‘Életrevalók’ című filmet
Gyakran megesik, hogy olyannyira koncentrálunk arra, hogy mink nincs, hogy elfelejtjük mindazt, amink van. Valójában ez egy módja annak, hogy a hiányosságainkra és az akadályokra összpontosítsunk, amelyek megakadályozzák, hogy ideális önmagunk legyünk. Elhalasztjuk boldogságunkat annak a csalódottságnak a fényében, hogy nem vagyunk azok, akik lenni szeretnénk. De néha, ha le merjük dönteni előítéleteinket és kinyitjuk a szívünket, vannak olyan emberek, akik fajtól, társadalmi osztálytól vagy életkortól függetlenül megmutathatják nekünk nemcsak erényeinket, hanem azt is, hogy mennyire értékesek vagyunk a világ számára.
Következő cikkünkben bemutatjuk Philippe Pozzo di Borgo gróf és Abdel Yasmin Sellou történetét, akik úgy érezték nem tudnak továbblépni, de barátságuk legyőzte a társadalmi osztályokat, megváltoztatta az életüket, és egy filmet inspirált.
Ki is Philippe Pozzo di Borgo?
Philippe Pozzo di Borgo francia gróf, üzletember, és egy fontos szálloda tulajdonosa volt, aki a közelmúltban, 2023. június 1-én költözött el az élők sorából. Egy herceg fia, egy pazar családban nőtt fel, minden luxussal és kényelemmel, amely lehetővé tette számára, hogy tanuljon, megházasodjon, és olyan fontos munkákat vállaljon, mint például a Moët & Chandon ügyvezetője. Ígéretes jövővel Philippe élete irigylésre méltó volt; 1993-ban azonban siklóernyős balesetet szenvedett, ami miatt tetraplégiás állapotba került.
Mivel nem tudott egyedül mozogni, és felesége akkoriban rákban szenvedett, Philippe depressziós állapotba került, ami arra késztette, hogy sikertelenül kísérletet tegyen az életének kioltására. “Számomra a szomorúság elviselhetetlen volt, mert ezelőtt mindig én irányítottam, és hirtelen mindenkitől függtem, különösen a beteg feleségemtől”.
Abdel Yasmin Sellou háttere megerősítette, hogy távolról sem volt a hónap alkalmazottja.
Lehet, hogy Abdel az a fajta ember, akit kétszer, esetleg háromszor is meggondolna, mielőtt felveszi. Gyermekkorát szerény családban élte 8 testvérrel, akik impulzív személyiséget és nagyon rossz kedélyeket öltöttek. 10 évesen Párizsba kellett költöznie, hogy olyan rokonainál lakhasson, akik gondoskodhattak róla, 16 évesen pedig kirúgták az iskolából, mert lopott az osztálytársaitól. Korántsem javította ki magát, 18 évesen került először börtönbe, mert kamerákat lopott el turistáktól. Abdel előtt ilyen fiatalon megkérdőjelezhető cselekedetei miatt kilátástalan jövő állt. De ha volt valami, ami különlegessé tette őt, mint embert, az a karizmája volt, ami az első találkozástól fogva elbűvölte az embereket.
A másfél éves börtönbüntetés letöltése közben lehetőséget kapott arra, hogy 10 hónapon belül kiszabaduljon, ha mechanikai tanfolyamokon való részvétellel visszakerül a társadalomba. Sajnos rájött, hogy nem szereti a szerelőket, és gyors munkát kellett keresnie, bármi is legyen az, mindaddig, amíg ez megakadályozza, hogy visszakerüljön a börtönbe. Így végül egy lebénult milliomos arisztokratának, valamint beteg feleségének gondozói állására jelentkezett. Nem is sejtette, hogy a munka megváltoztatja az életét.
Őt felvenni a világ legrosszabb ötletének tűnt, de ez hozta a legjobb eredményeket.
Miután Philippe gazdag családjáról és jó neveltetéséről olvastak, egyesek azon tűnődhetnek, hogy miért vesz fel valaki olyan embert, mint Abdel. Először is Philippe szakmai élete során számos állásinterjún vett részt, és Abdelben olyan alkalmazottat látott, aki a rosszfiús kinézetén túl tele volt potenciállal. „Nem sajnált engem. Tiszteletlen, pimasz volt, felháborító humorérzékkel. Hirtelen rájöttem, hogy újra élvezem az életet” – indokolta döntését Philippe.
Philippe és Abdel gyakran követtek el csínytevéseket együtt. Például, egyszer gyorshajtás miatt megállították őket a rendőrök, de meggyőzték őket arról, hogy a kórházba sietnek, ezért mennek ilyen gyorsan. Ahogy Phillipe mondta: „Vissza kellett térnem az életbe. A szánalom az utolsó dolog, amire szükségem van. A szánalom reménytelen. A szánalom az, amit valaki azért ad neked, mert fél attól, hogy gondoskodjon rólad. Azt is érezte, hogy Abdel a tökéletes személy számára, és azt mondta: „Nem érdekel, hogy a börtönből került ki. Szükségem volt rá. Majd később igaz barát lett.”
Különbségeik összehozták őket, amikor rájöttek, hogy mindkettőjüknek gyógyulásra van szüksége.
Abdel jó humort, spontaneitást és alázatosságot hozott magával, ami nagymértékben elüt a Philippe által megszokott etikett normáitól. De ennek köszönhetően Philippe apránként meggyógyult a depresszióból. „Úgy bánt velem, ahogyan szükségem volt rá” – mondta a gróf. Abdel a maga rendhagyó gondoskodásával képes volt kocogni Philippe társaságában, és a tolószékbe kapaszkodva adrenalinpumpa helyzeteket teremtett azáltal, hogy a sebességkorlátozást meghaladva közlekedtek. Ezek a rendkívül őrült helyzetek Philippe-nek ismét életörömet szereztek, és megtörték a rutinjának egyhangúságát.
Egy barátság, amely megmentette őket, és sok szívet megérintett
Abdel elmesélte, milyen volt, mielőtt barátok lettek: „Két kétségbeesett ember voltunk, akik a kiutat keresték; a gazdag férfi, aki megőrült a felesége halála miatti gyásztól, és a fiatal, nincstelen gengszter, aki éppen a börtönből szabadult ki. 2 számkivetett, akik támogatják egymást.” 2003-ban pedig 10 évnyi kölcsönös társaság és tanulás után útjaik elváltak egy marokkói utazás során, ahol mindketten partnerre találtak. „Abdel és én akkor fejeztük be az együttműködésünket, amikor mindketten megtaláltuk a lelki társainkat” – magyarázta Philippe, hozzátéve, hogy az együtt töltött idő, mint egy történet, amely a legjobb módon bontakozik ki, „szomorúság és nehézség nélkül” ért véget.
Philippe egy muzulmán nőt vett feleségül, ezért felesége hazájába költözött, hogy családot alapítson vele. Abdel is ugyanabban az időben nősült, és jelenleg baromfifarmot vezet Algériában, és három gyermeke van, akik Philippe-et a nagybátyjuknak hívják. „Korábban meg sem kérdezett volna a letelepedésről” – mondta Abdel. „Soha nem vettem komolyan a nőket. Most már megnyugodtam, és az új életemre koncentrálok.” Az életet megváltoztató barátság után mindkét férfi saját szempontjaik alapján írt könyveket. Az Abdel által írt könyv a You Have Changed My Life (azaz Megváltoztattad az életem), Philippe pedig az Untouchable-t írta, ez a név inspirálta kapcsolatuk alapján a francia filmet.
Manapság Abdel időnként Marokkóba utazik, hogy meglátogassa barátját, Philippe-et, és amikor nem találkoznak személyesen, Philippe hívja fel, hogy halljon a kalandjairól és furcsa eseményeiről. Mindkettő azt mutatja, hogy a legtehetősebb vagy alázatosabb ember is átélheti a nagy csapásokat. De ahogy a problémák sem tesznek különbséget az osztályok között, sem a barátság, sem a vonzalom. És még akkor is, ha úgy érezzük, zuhanunk, mindig van egy segítő kéz, amely felránthat minket, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, hogy felülmúljuk önmagunkat.
//Mink Olívia//
(Via Brightside)
Article Tags: Abdel Yasmin Sellou · Életrevalók · featured · Philippe Pozzo di Borgo
