A kis kedvencek titkos élete 2 (2019) – Kritika

3 évet kellett várnunk, hogy kis kedvenceink ismét beavassanak minket titkos életükbe. 2019. július elején debütált a hazai mozikban az első, nagy sikerű A kis kedvencek titkos élete második része, mely tele van kalanddal, cuki állatokkal és még több humorral.

Az utóbbi időszakban a mozifilmek kínálatát 3 fő szegmensre bonthatjuk. A szuperhősök szinte havi megjelenésével, a horrorfilmek franchise típusú illetve azok újragondolásával, valamint a (főként) kutyás, állatos mesehősökkel készült alkotások egymás utáni váltakozása kíséri mozis körútjainkat. Nincs is ezzel gond, hisz így mindenki megtalálja a hozzá igazán passzoló kópiákat. A 2016 nyarán debütált első felvonás igazi kasszasikernek minősült, hisz közel 875,5 millió amerikai dollárt hozott a konyhára és 75 milliós költségvetésből készült. Míg a második fejezet már 80 milliós büdzséből dolgozott és közel egy hónap után, a tengerentúlon már a 133 milliós bevételt könyvelhette el.

Ismét találkozhatunk régi kis barátainkkal, többek között Max, Duke, Rooster, Hógolyó és Chloe figuráival, akik újfent hozzák a tőlük megszokott vicces karaktereket.

A közel 86 perces animációs filmet, melyet 3D-ben lehet leginkább élvezni, ezúttal is Chris Renaud (Gru, Gru2, Minyonok stb.) rendezte, akárcsak az első részt. A tőle megszokott képi világ, mely már megannyi hasonló filmet vitt sikerre, hozza a tőle elvártat. A zenei részért Alexandre Desplat felelt ismételten. Illetve a forgatókönyvet most már csak Brian Lynch (Minyonok) neve jegyzi egymaga. Bár a magyar verziót nem igazán befolyásolja, de az eredeti hangokat sem kisebb színészek kölcsönözték, mint Harrison Ford (Rooster), Kevin Hart (Hógolyó) vagy épp Patton Oswald (Max) stb.

A történet tele van kalanddal, humoros helyzetkomikumokkal és az egyik legjobb benne, hogy szinte minden kisállat tulajdonos tud azonosulni egy-egy állatot látva a saját kedvencével. A kis kedvencek titkos élete 2 nincs kihegyezve arra, hogy pl. csak a kutyásoknak szóljon. Aki macskás inkább, az is talál benne, magához köthető részeket, melyben felismerheti kedvence reakcióit bizonyos szituációkban. De ugyanígy, aki a nyuszikra, tengerimalacokra stb. szavaz, mindenki fellelhet egy-egy kedvenc karaktert (ha eddig még nem tette) a filmben. A szokásos amerikai filmes-gonosz szál ismét megjelenik itt is, egy orosz cirkuszi „karvaj-orrú” szereplő személyében.

Valahogy az amerikai készítőknél megáll a tudomány, ha gonoszról van szó, akkor leginkább egy orosz szereplőben látják a potenciális antihős karakterét, mintha más nemzet nem is létezne.

A sztori halad az idővel, Max és Duke élete igencsak megváltozik, mikor a gazdiknak születik egy kis utódja, aki az ő életükre is hatással lesz. Nem is csoda, hogy a városi fiúkat elviszik egy vidéki vakációra, hogy a környezetváltozás hátha segítségükre lesz. Ez persze megannyi vicces helyzetet fog szülni. Akárcsak az „otthon maradt” barátok kalandjai, melyből főként Hógolyó, az időközben szuperhőssé avanzsálódott nyuszi veszi ki a részét, mikor meg kell mentenie a már említett orosz cirkuszostól egy kölyöktigrist. A megakaland pedig kezdetét veszi és főhőseink újra megmutatják, mennyire izgalmas kis életük van valójában.

A film erőssége abban is rejlik, hogy azt a fajta humort, amit képvisel egyszerre tudja élvezni a felnőtt, szülő és a kisgyerek is. Bár lehet máshogy értelmeznek majd bizonyos mondatokat, de a végeredmény egyöntetűen: Másfél óra jókedv, kacagás és állatimádat lesz.

//Dörgő Dániel//

8 fergeteges vígjáték Kevin Hart-tól, amit feltétlen látnod kell