A függetlenség napja: Feltámadás (Independence Day: Resurgence, 2016) – Kritika

Emlékszem, hogy annak idején milyen sokat ment a nappaliban A függetlenség napja, ugyanis apám egyik kedvenc filmje volt. Ha legalább tízszer nem láttam az első részt, akkor egyszer sem. Így minden űrlényes filmet Will Smith és Jeff Goldblum közös produkciójához hasonlítottam. Az 1996-os klasszikus folytatására, A függetlenség napja: Feltámadás névre keresztelt mozira pedig húsz évet kellett várni, de vajon Roland Emmerich rendezőnek sikerült-e megfelelnie a nagy elvárásoknak.

A függetlenség napjában az emberiségnek is húsz éve volt felkészülni az újabb ütközetre. Az évek alatt meghalt Steven Hiller kapitány (Will Smith), Dr. Brackish Okun (Brent Spiner) komában fekszik, Thomas J. Whitmore (Bill Pullman) volt elnök pedig ma már egy megtört vénember. Az emberiség az elmúlt két évtized alatt összefogott és képes békében egymás mellett élni. A békét pedig pont a huszadik évfordulón az űrlények második támadása szakítja meg. Az idegenek ismételten hatalmas túl erőbe vannak és az emberiség percei megvannak számlálva. Steven Hiller kapitány fia Dylan Hiller (Jessie T. Usher), Jake Morrison (Liam Hemsworth) és David Levinson (Jeff Goldblum) csapata pedig egy utolsó ellencsapást mérnek a betolakodókra, hogy megvédjék a földet.

Legnagyobb erőssége a második résznek a lenyűgöző látványvilága, amely olykor ésszerűtlen és követhetetlen, de az biztos, hogy nagyon megdöbbentően hat a mozivásznon.

Az első részben számos dolog fantasztikusan működött, amiért annyira szerettük. A kiváló mély karakterek, az egyedi látvány világ, a fordulatos forgatókönyv, remek színészi játék, és az egy-egy mélyebb gondolati vonal miatt. Ebből sajnos csak egy részét sikerült a készítőknek átmenteni a folytatásra. A függetlenség napja: Feltámadás című sci-fi-nek legnagyobb erőssége a lenyűgöző látványvilága, amely olykor ésszerűtlen és követhetetlen, de az biztos, hogy nagyon megdöbbentően hat a mozivásznon. A régi karakterek közül Jeff Goldblum és az ő apját alakító Judd Hirsch a legszórakoztatóbb, az új arcok közül pedig Thor öccse, Liam Hemsworth érdemel még említést, aki ugyan jól játszik a filmben, de túl sok mindenben akar hasonlítani Chris Hemsworth-re, a bátyára.

Sajnos A függetlenség napja: Feltámadás elnevezésű folytatásban a színészi játék és a párbeszédek eléggé silányra sikeredtek, melyet a kiszámítható forgatókönyv sem ment meg,

bár van egy két érdekes fordulat az alkotásban, amelyek elsősorban a harmadik részt építik, ugyanis A függetlenség napja 2. egy átkötő produkció lett, amely önmagában egy kicsit színtelen és szagtalan. A filmben akad egy olyan fordulatos momentum is, amely nagyon érdekessé teheti a harmadik részt, sőt ezt a ziccert óriási hiba lenne kihagyni.

Az új arcok közül pedig Thor öccse, Liam Hemsworth érdemel még említést, aki ugyan jól játszik a filmben, de túl sok mindenben akar hasonlítani Chris Hemsworth-re, a bátyára.

A legnagyobb problémám az egész filmmel az, hogy Dr. Brackish Okunból és professzor kollégájából homoszexuális identitású férfiakat csináltak, akiktől az egész játék idő alatt forog a gyomrunk, hiszen olyan szinten előtérbe kerül a kapcsolatuk.

Ennek a nagyszabású alkotásnak a producerei is engedtek a melegek jogait követelőknek és egy igazán férfias filmet sikerült ellágyítaniuk.

Ezt leszámítva és azt, hogy a rendezők túlságosan nem vették komolyan magukat és a nézőket, nem lett egy rossz film a Függetlenség napja folytatása, a Feltámadás. Aki sokat vár az alkotástól az mindenképpen csalódni fog, de aki csak annyit, hogy egy látványos mozit lásson, annak akár tetszhet is az ufós sci-fi. A második rész önmagában kevésnek tűnik, de ez így szokott lenni a felvezető filmekkel. Az első részt meg sem közelíti, de viszonylag kedvet ad a harmadik részhez, mely 2019-2020 körül várható a mozikba.

(Címlapkép forrása)

//Taki//