Nicky Larson: Ölni vagy kölni? (2019) – Kritika

851

Nicky Larson: Ölni vagy kölni? (2019) – Kritika

A Big Bang Media jóvoltából idén nyáron sem maradunk francia vígjáték nélkül. A gallok egy, már összeszokott alkotói gárdája ismét hadat üzent a rekeszizmoknak és összehozott egy olyan krimi vígjátékot, mely igencsak feszegetni fogja a határainkat. Hisz mind humor szempontjából, mind bizonyos értelemben vett helyenként abszurd és néhol groteszk jelenetek váltják egymást a filmben.

Nicky Larson: Ölni vagy kölni? (2019) - Kritika

A rendező és egyben címszereplője a filmnek az a Philippe Lacheau, akit az utóbbi időben az Alibi.com és a Hozzám jössz, haver? című filmekben láthattunk. És ha már említésre került e két film, ugyancsak ezekből a mozikból lehetnek ismerősök a további szereplők is. Mint például Laura szerepében Elodie Fontan, Pancho megformálója, Tarek Boudali vagy éppen Julien Arruti, aki most Skippy néven játszik egy kissé lúzer fickót.

De a készítők nem bízták a véletlenre a film PR-értékének növelését sem. Felkérték egy kisebb szerepre a ’90-es évek autószerelő műhelyeinek nélkülözhetetlen poszterlányát, a francia válogatott labdarúgó Adil Rami exét, Pamela Andersont is. Akinek végülis nem kellett nagyon megerőltetnie magát színészileg, hisz egy felkapott celeb karakterét kapta, Jessica Fox néven. Bár ezzel a nagyon kreatív névvel akár felnőtt filmes sztárt is játszhatott volna (és akkor még inkább a film stílusához passzolt volna), a készítők meghagyták neki az egyszerű fehérnemű modell státuszt.

Nicky Larson: Ölni vagy kölni? (2019) - Kritika

A film egyébként egy japán anime& manga adaptációja, mely a City Hunter névre lett keresztelve. Így főhősünk karakterét is főként ez határozza meg. Érdekesség, hogy 1993-ban anno készült egy City Hunter nevű film még Jackie Chan főszereplésével is. De ennek nem sok köze van a francia verzióhoz.

A közel 91 perces film keretsztorija szerint létezik egy olyan parfüm, melyet, ha magunkra fújunk, az első emberben – vagy bármely élőlényben – aki megszagolja rajtunk, olyan hatást vált ki, mintha mi lennénk élete szerelme.

Persze minden ilyen csodaszernek van ellenszere is, – ami mindig termékminta kiszereltségű az eredeti bűbáj mennyiségéhez képest (ki tudja miért) – és 48 órán belül vissza tudja fordítani a nem kívánt Cupido hatást.

Nicky Larson: Ölni vagy kölni? (2019) - Kritika

Történetünkben ez a pacsuli persze rossz kezekbe kerül, melynek visszaszerzésével José Luis Torrente és James Bond szerelemgyerekeként aposztrofálható, libidókirály szuper magándetektívet, Nicky Larsont bízzák meg. Akinek neve egy 80-as évekbeli svéd popbanda szépfiújára hajazhat, de a mi francia főhősünk sokkal több ennél. Maga a két lábon járó Bagett-Rambó. Partnernőjével, a szépséges Laurával neki is kerekednek, hogy teljesítsék a küldetést.

Egy francia film sem nélkülözhet autós üldözéseket, óriási karambolokat. Miért pont ebből maradna ki?!

Szóval itt is úgy repkednek az autóalkatrészek a levegőben, mintha egy cunamibe keveredett autóbontóban lennénk, megadva ezzel is a film francia ízét. Helyenként valóban már súrolja a jóízlés határát egy-két poén, sőt, ha nem látjuk nem hisszük el itt ott, amit látunk.  De spoilermentes kritikaként ezekről nem említenék többet. Ha csak nem annyit, hogy a készítők mindent bevetnek, egy-egy poénért, még ha állatról is legyen szó. Még jó, hogy ez csak film…

Nicky Larson: Ölni vagy kölni? (2019) - Kritika

A Nicky Larson: Ölni vagy kölni? ahogy a címe is utal rá egy bohókás francia akció vígjáték lett, mely nem ér fel az olyan nagy klasszikusokhoz, mint egy Pofa be! stb. filmekhez, de arra a másfél órára laza kikapcsolódást nyújthat a műfaj kedvelőinek. Nem szabad túl komolyan venni, nyári esti vagy délutáni kikapcsolódásra pont alkalmas lehet, még az erősebb, néhol túltolt poénok ellenére is. Szép nők, némi akció, helyenként fordulatok és mókás helyzetkomikumok váltják egymást.

//Dörgő Dániel//

A 12 legjobb francia film, amit vétek lenne kihagyni

Nicky Larson: Ölni vagy kölni? (2019) - Kritika A Big Bang Media jóvoltából idén nyáron sem maradunk francia vígjáték nélkül. A gallok egy, már összeszokott alkotói gárdája ismét hadat üzent a rekeszizmoknak és összehozott egy olyan krimi vígjátékot, mely igencsak feszegetni fogja a határainkat. Hisz mind humor szempontjából, mind bizonyos értelemben vett helyenként abszurd és néhol groteszk jelenetek váltják egymást a filmben. A rendező és egyben címszereplője a filmnek az a Philippe Lacheau, akit az utóbbi időben az Alibi.com és a Hozzám jössz, haver? című filmekben láthattunk. És ha már említésre került e két film, ugyancsak ezekből a mozikból lehetnek ismerősök a további szereplők is. Mint például Laura szerepében Elodie Fontan, Pancho megformálója, Tarek Boudali vagy éppen Julien Arruti, aki most Skippy néven játszik egy kissé lúzer fickót. De a készítők nem bízták a véletlenre a film PR-értékének növelését sem. Felkérték egy kisebb szerepre a ’90-es évek autószerelő műhelyeinek nélkülözhetetlen poszterlányát, a francia válogatott labdarúgó Adil Rami exét, Pamela Andersont is. Akinek végülis nem kellett nagyon megerőltetnie magát színészileg, hisz egy felkapott celeb karakterét kapta, Jessica Fox néven. Bár ezzel a nagyon kreatív névvel akár felnőtt filmes sztárt is játszhatott volna (és akkor még inkább a film stílusához passzolt volna), a készítők meghagyták neki az egyszerű fehérnemű modell státuszt. A film egyébként egy japán anime& manga adaptációja, mely a City Hunter névre lett keresztelve. Így főhősünk karakterét is főként ez határozza meg. Érdekesség, hogy 1993-ban anno készült egy City Hunter nevű film még Jackie Chan főszereplésével is. De ennek nem sok köze van a francia verzióhoz. A közel 91 perces film keretsztorija szerint létezik egy olyan parfüm, melyet, ha magunkra fújunk, az első emberben - vagy bármely élőlényben – aki megszagolja rajtunk, olyan hatást vált ki, mintha mi lennénk élete szerelme. Persze minden ilyen csodaszernek van ellenszere is, - ami mindig termékminta kiszereltségű az eredeti bűbáj mennyiségéhez képest (ki tudja miért) – és 48 órán belül vissza tudja fordítani a nem kívánt Cupido hatást. Történetünkben ez a pacsuli persze rossz kezekbe kerül, melynek visszaszerzésével José Luis Torrente és James Bond szerelemgyerekeként aposztrofálható, libidókirály szuper magándetektívet, Nicky Larsont bízzák meg. Akinek neve egy 80-as évekbeli svéd popbanda szépfiújára hajazhat, de a mi francia főhősünk sokkal több ennél. Maga a két lábon járó Bagett-Rambó. Partnernőjével, a szépséges Laurával neki is kerekednek, hogy teljesítsék a küldetést. Egy francia film sem nélkülözhet autós üldözéseket, óriási karambolokat. Miért pont ebből maradna ki?! Szóval itt is úgy repkednek az autóalkatrészek a levegőben, mintha egy cunamibe keveredett autóbontóban lennénk, megadva ezzel is a film francia ízét. Helyenként valóban már súrolja a jóízlés határát egy-két poén, sőt, ha nem látjuk nem hisszük el itt ott, amit látunk.  De spoilermentes kritikaként ezekről nem említenék többet. Ha csak nem annyit, hogy a készítők mindent bevetnek, egy-egy poénért, még ha állatról is legyen szó. Még jó, hogy ez csak film… A Nicky Larson: Ölni vagy kölni? ahogy a címe is utal rá egy bohókás francia akció vígjáték lett, mely nem ér fel az olyan nagy klasszikusokhoz, mint egy Pofa be! stb.…

Értékelés

Színészi alakítás - 75%
Történet - 70%
Humor - 75%
Látványvilág - 70%
IMDB - 65%

71%

User Rating: Be the first one !
71

Article Tags: · · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download