Fertőzés (Contagion – Steven Soderbergh; 2011) - Kritika

Fertőzés (Contagion – Steven Soderbergh; 2011) – Kritika

1356

Fertőzés kritika

Steven Soderbergh 2011-es filmje a Fertőzés (Contagion) különös és keserű aktualitást kapott az elmúlt hetekben, így nem meglepő, hogy vezeti a különböző legális, és kevésbé legális letöltési listákat. Megérdemelten került épp ez az alkotás az érdeklődés középpontja, hiszen tűpontos képet ad egy lehetséges világjárvány lefolyásáról.

Fertőzés (Contagion – Steven Soderbergh; 2011) - Kritika

A korábban független filmekben jeleskedő rendező az elmúlt években megcsömörülve Hollywoodtól leginkább az iPhone-jával filmez (Tébolyult, 2018; Szárnyaló madár, 2019), és streaming szolgáltatóknál talált otthont munkáinak. 2011-ben azonban még bőven nagyvászonra alkotva rendezte meg ezt az újranézve is maximálisan feszült thrillert, melynek a forgatókönyvét maga az élet is írhatta volna. Története egyetlen mondatba összesűríthető, a zéró páciens (Gwyneth Paltrow) távolkeleti útjáról hazatérve súlyosbodó influenzaszerű tünetek miatt kerül kórházba, ahol a kezelést már nem éli túl, mikor a fia is megbetegszik, egyértelművé válik, hogy járvány kezdődött.

A film ereje józanságában, szikár racionalizmusában és meglepő realizmusában rejlik.

Karakterei pont úgy esnek áldozatul a gyilkos kórnak, mint az a valóságban is történne, sőt kifejezetten szembe megy a nézői elvárásokkal. Gwyneth Paltrow-t zero beteggé tenni, és az első tíz percben eljutni a közelképes boncolásásig már-már tabudöntésnek számít.

Fertőzés (Contagion – Steven Soderbergh; 2011) - Kritika

Mégis, amellett, hogy járványtanból jelesre vizsgázik a film, az egyik legfontosabb üzenete nem a terjedés elleni védekezés egy lehetséges forgatókönyvének felvázolása, ezt ugyanis nyugodt szívvel ma is rábízhatjuk a WHO-ra és a CDC-re, sokkal inkább a tömegek reakciójának elemzése, a média hatalmának, befolyásoló erejének megmutatása, és az egyén védelmi ösztönének érzékeny ábrázolása.

Két leghatásosabb, és leginkább tünetszerű karaktere az újságíró és a családfő. Alan Krumwiede (Jude Law) összeesküvés-elmélet hívő, sarlatán blogger figurájában sűrítve rajzolódnak ki a neten pánikoló, alternatív csodaszereket emlegető, vagy éppen az eseményeket elbagatellizáló kommentelők, s míg kilenc évvel ezelőtt, nem sokkal a blog és vlog (videoblog) korszak indulása után csak elvétve lehetett ilyenekkel találkozni, manapság egyik influencer követi a másikat az üzenőfalakon, egyre nehezebb helyzetbe hozva az információáradatban eligazodni próbáló egyszeri netezőt. Mitch Emhoff (Matt Damon) ezzel szemben a józan, de a pánikkal megküzdeni nem bíró, gyermekét a végsőkig óvó apa, akinek karakterével a legkönnyebb azonosulni ezekben a vészterhes időkben.

Fertőzés (Contagion – Steven Soderbergh; 2011) - Kritika

Lehetne még sorolni az életszerű figurákat, az önfeláldozó, de mégis a családjáért szabályt szegő orvost, a terepen kiszolgáltatott ápolók hadát, akik közül szinte minddel találni párhuzamot a 2020-as világsajtóban.

Ezektől lesz nagyon erős ez a film, mert úgy beszél egy kitalált járványról tudományos megalapozottsággal, hogy az túlontúl kényelmetlenül valószerűnek tűnik.

Nem hiszem, hogy 2011-ben Soderbergh gondolta volna, hogy a filmjét nézve 2020-ban valami hátborzongatóan ismerős érzés keríti hatalmába a nézőt, amitől elkezd bizseregni egy kis ideg az agya eldugott szegletében, és a következő bevásárlásnál még eggyel több kézfertőtlenítőt tesz a kosarába, ha még egyáltalán kapni…

//Kéri-Keller Szilvia//

A valaha volt 20 legjobb thriller film az IMDB szerint

Fertőzés kritika Steven Soderbergh 2011-es filmje a Fertőzés (Contagion) különös és keserű aktualitást kapott az elmúlt hetekben, így nem meglepő, hogy vezeti a különböző legális, és kevésbé legális letöltési listákat. Megérdemelten került épp ez az alkotás az érdeklődés középpontja, hiszen tűpontos képet ad egy lehetséges világjárvány lefolyásáról. A korábban független filmekben jeleskedő rendező az elmúlt években megcsömörülve Hollywoodtól leginkább az iPhone-jával filmez (Tébolyult, 2018; Szárnyaló madár, 2019), és streaming szolgáltatóknál talált otthont munkáinak. 2011-ben azonban még bőven nagyvászonra alkotva rendezte meg ezt az újranézve is maximálisan feszült thrillert, melynek a forgatókönyvét maga az élet is írhatta volna. Története egyetlen mondatba összesűríthető, a zéró páciens (Gwyneth Paltrow) távolkeleti útjáról hazatérve súlyosbodó influenzaszerű tünetek miatt kerül kórházba, ahol a kezelést már nem éli túl, mikor a fia is megbetegszik, egyértelművé válik, hogy járvány kezdődött. A film ereje józanságában, szikár racionalizmusában és meglepő realizmusában rejlik. Karakterei pont úgy esnek áldozatul a gyilkos kórnak, mint az a valóságban is történne, sőt kifejezetten szembe megy a nézői elvárásokkal. Gwyneth Paltrow-t zero beteggé tenni, és az első tíz percben eljutni a közelképes boncolásásig már-már tabudöntésnek számít. Mégis, amellett, hogy járványtanból jelesre vizsgázik a film, az egyik legfontosabb üzenete nem a terjedés elleni védekezés egy lehetséges forgatókönyvének felvázolása, ezt ugyanis nyugodt szívvel ma is rábízhatjuk a WHO-ra és a CDC-re, sokkal inkább a tömegek reakciójának elemzése, a média hatalmának, befolyásoló erejének megmutatása, és az egyén védelmi ösztönének érzékeny ábrázolása. Két leghatásosabb, és leginkább tünetszerű karaktere az újságíró és a családfő. Alan Krumwiede (Jude Law) összeesküvés-elmélet hívő, sarlatán blogger figurájában sűrítve rajzolódnak ki a neten pánikoló, alternatív csodaszereket emlegető, vagy éppen az eseményeket elbagatellizáló kommentelők, s míg kilenc évvel ezelőtt, nem sokkal a blog és vlog (videoblog) korszak indulása után csak elvétve lehetett ilyenekkel találkozni, manapság egyik influencer követi a másikat az üzenőfalakon, egyre nehezebb helyzetbe hozva az információáradatban eligazodni próbáló egyszeri netezőt. Mitch Emhoff (Matt Damon) ezzel szemben a józan, de a pánikkal megküzdeni nem bíró, gyermekét a végsőkig óvó apa, akinek karakterével a legkönnyebb azonosulni ezekben a vészterhes időkben. Lehetne még sorolni az életszerű figurákat, az önfeláldozó, de mégis a családjáért szabályt szegő orvost, a terepen kiszolgáltatott ápolók hadát, akik közül szinte minddel találni párhuzamot a 2020-as világsajtóban. Ezektől lesz nagyon erős ez a film, mert úgy beszél egy kitalált járványról tudományos megalapozottsággal, hogy az túlontúl kényelmetlenül valószerűnek tűnik. Nem hiszem, hogy 2011-ben Soderbergh gondolta volna, hogy a filmjét nézve 2020-ban valami hátborzongatóan ismerős érzés keríti hatalmába a nézőt, amitől elkezd bizseregni egy kis ideg az agya eldugott szegletében, és a következő bevásárlásnál még eggyel több kézfertőtlenítőt tesz a kosarába, ha még egyáltalán kapni… //Kéri-Keller Szilvia// https://www.filmezzunk.hu/2020/03/02/a-valaha-volt-20-legjobb-thriller-film-az-imdb-szerint/

Értékelés

Színészi alakítás - 70%
Feszültség - 90%
Történet - 75%
Valószerűség - 90%
Rendezés - 70%

79%

User Rating: 4.43 ( 2 votes)
79

Article Tags: · · · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download