FILMEZZUNK.HU
Az ördög jobb és bal keze: így valósult meg a Bud Spencer és Terence Hill filmek egyik legjobbja

Az ördög jobb és bal keze: így valósult meg a Bud Spencer és Terence Hill filmek egyik legjobbika

4788

Az ördög jobb és bal keze: így valósult meg a Bud Spencer és Terence Hill filmek egyik legjobbika

Bár Giuseppe Colizzi rendező álmodta és valósította meg a Bud Spencer –Terence Hill-párost, E. B. Clucher (eredeti nevén Enzo Barboni – a szerk.) volt az, aki először felismerte a bennük rejlő kiaknázatlan sikereket. Tette mindezt úgy, hogy kihangsúlyozta a köztük lévő különbségeket, de komédiába fordítva. Király Levente könyvéből, a Verhetetlen párosból azt is megtudhatjuk, hogy a legendás olasz páros egyik legjobb filmje, Az ördög jobb és bal keze hogyan valósult meg.

Az ördög jobb és bal keze (Lo chiamavano Trinita, 1971)

Italo Zingarelli producer akkoriban minden forgatókönyvet aprólékosan elolvasott, így ennek a filmnek a szövegkönyvét is, ami azonnal megtetszett neki.

„Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy Enzo Barboni fantasztikus ember volt, egyedülálló érzékkel az iróniához. Azt végső soron nem mondhatjuk, hogy a forgatókönyv kifigurázta a westernt, de iróniával közelített hozzá, apám pedig az irónia szemüvegén keresztül olvasta. Végtelenül pacifista volt, és ez a sztori végre nem volt tele hullákkal. Egyébként is mindig szeretett kockáztatni, szerette a kihívásokat. Mert ez kihívás volt számára, ami aztán nagyon bejött neki.”

– jegyzi meg a producer lánya, Sandra Zingarelli. Az ördög jobb és bal keze volt Franco Micalizzi első lehetősége filmzeneírásra. A forgatókönyv sokáig a producerek fiókjában hevert, amelyet kézről kézre adtak, de senki sem akart vele foglalkozni, mert a bunyókban nem folyt vér, a jelenetek inkább viccesek voltak, nem pedig erőszakosak.

„Ez így ijesztőnek tűnhetett, mert a másik oldalon meg ott volt Sergio Leone, akinek a filmjeiben elég sok vér folyt. Aztán a producernek, Italo Zingarellinek volt hozzá bátorsága, kedve. Talán ő megértette – mert intelligens volt, de azt nem tudom és nem is hiszem, hogy sejtette –, hogy ilyen sikeres film lesz belőle. Én pedig ismertem őt, odajött hozzám, hogy csináljuk már meg. Én meg azt mondtam, hogy oké, csináljuk. Nekem akkor kinyílt egy ajtó, és hálás is vagyok ezért a lehetőségért. Úgy gondolom, ha jön a vonat, akkor fel kell szállni rá. Ez pedig egy nagyon klassz vonat volt: igazi Orient expressz.

– mesélte az alkotás zeneszerzője.

Az ördög jobb és bal keze (Lo chiamavano Trinita, 1971)

Barboni elvitte a forgatókönyvet Zingarellinek, aki szerződésben állt Bud Spencerrel és Terence Hillel, akikkel már forgatott korábban.

„Éppen egy új sztorit kerestek, de az, amelyiken akkoriban gondolkodtak, valahogy nem győzte meg őket, és apám ekkor elvitte Zingarellinek ezt a sztorit. Ez egy csodálatos véletlen, innen ered a film csodája. Nagyon rövid idő alatt összeállt a csapat, nagyon sok tényező jött szerencsésen össze. Ők már ott voltak, az előző forgatókönyv nem tetszett nekik, Zingarelli pedig nagyon intuitív ember volt, ki tudta aknázni az ebben a sztoriban rejlő lehetőségeket. Az apám meglátta ezt a forgatókönyvet, amit előtte annyi producer visszautasított, és rögtön igent mondott. Ha egy kicsit húzta volna még az időt az előző filmmel, akkor már Zingarelli nem lett volna szabad, és a színészek sem, mert lehet, hogy addigra más filmet választottak volna.”

– emlékszik vissza Marco Tullio Barboni, a rendező fia. Külön érdekesség, hogy a filmforgatás alatt végig angolul kellett beszélni, és mivel az olasz színészek meglehetősen rosszul bántak az idegen nyelvvel, minden nap angolórákon kellett részt venniük.

Bud Spencer az életben is hőssé vált, amikor egy forgatási szünetben megmentette egy 3 éves kisfiú életét

(Via Verhetetlen páros)


Article Tags: · · · · ·