SOLO: EGY STAR WARS-TÖRTÉNET (2018) – Kritika

2076

Solo: Egy Star Wars-történet kritika

AZ ERŐ LEGYEN VELÜNK ….. mert ha sokat várunk a Disney féle Csillagok háborúja soron következő mozifilmjétől, spin off-jától, akkor bizony szükségünk is van rá, hogy ne legyünk gyengék a moziból kifele jövet.

Az első moziélményeim közé tartozott a 80-as évek elején, – még gyerekként – az Új remény c. film. Abban az időszakban minden gyerek, aki látta Han-Leila-Luke kalandjait, az vagy Darth Vader, vagy Han Solo akart lenni. Abban szinte egyetérthetünk, hogy ez a két teljesen eltérő karakter vonzotta legjobban az érdeklődést. Én az utóbbiak táborát erősítettem, ezért is vártam különlegesen a Solo: Egy Star Wars-történetet, hogy végre láthassam a fiatal Han kalandos éveit, megtudjak róla sok olyan információt, ami régóta foglalkoztatja a rajongókat, filmkedvelőket. Sajnos erre még várnom kell, egyenlőre….

A Disney jelen esetünkben, összehozott egy, menet közben rendezőváltáson átesett, gyenge karakterekkel megáldott, de erősebb látványvilággal rendelkező alkotást, ami igen kevés, ha belegondolunk mennyire a figyelem középpontjában van minden mozifilm, ami bármi módon kapcsolódik a SW univerzumhoz.

A rajongókat, illetve filmszeretőket kárpótolni a látvánnyal, talán a könnyebb, de veszélyes út, mintsem hogy összehozzanak egy újabb nagysikerű, maradandó, tartalmas alkotást. Baljós előjelek már a film készítésekor érezhetőek voltak, hiszen a kinevezett rendezőpáros –Phil Lord, és Chris Miller – munkájára fél év után a producer Kathleen Kennedy nem tartott igényt, és sokak meglepetésére, a biztos kezű megbízható, a filmipart jól ismerő, de az ilyen filmekben nem annyira profi 64 esztendős Ron Howardra bízta, aki szinte 2/3-ában újraforgatta a már leforgatott filmet.

SOLO: EGY STAR WARS-TÖRTÉNET (2018) - Kritika

A következő probléma a címszereplő, Alden Ehrenreich körül adódott, ugyanis színészi játékával sem voltak sokan kibékülve, amit a Disney nem tudott jól titkolni, ugyanis még színésztanár is segített Alden-nek karaktere megformálásában, munkájában. Az első előzetes is igen későn jött ki a filmről, három hónappal a tervezett bemutató előtt, ami a megszokotthoz képest érdekes, és bátor húzás volt, bár most megnézve a filmet, cseppet sem meglepő. A Solo a Zsivány Egyes után – amit két éve mutattak be a filmszínházak – a második Csillagok háborúja antológia film, melynek cselekménye az Új remény előtt játszódik és főszerepben a fiatalkori csempész, Solo története áll. Pontosabban egy olyan korszakot kapunk, amikor bemutatják nekünk, ahogy barátságot köt Chewbakkával, miként hozza össze a sors a nagy kártyajátékossal Lando Calrissian-nal, valamint itt vezeti először az Ezeréves sólymot, és megtudjuk, hogyan kerül hozzá kedvenc fegyvere.

A szerelem, mint olyan sem maradhat ki egy ilyen történetből, ezt a szálat Han barátnője ( Emilia Clarke) szolgáltatja, kedvesen és bájosan.

Meg tudom érteni a rajongókat, akik minden dühük, és csalódottságuk ellenére ugyanúgy szeretik majd a filmet, mint az eddigi részeket. Viszont, akik csak egy kellemes kikapcsolódás céljával ülnek majd be a moziba, bizony Ők fognak jobban járni. Mert önmagában sok Star Warsos jeggyel nem rendelkezik a mű, csupán a maga apró „űr westernes” látványával, egymás után pakolt akcióival köti le a nézőt. De nem a rajongót!

SOLO: EGY STAR WARS-TÖRTÉNET (2018) - Kritika

Nem kapunk eredettörténetet, nem tudunk meg szinte semmi újat Soloról, viszont a folyamatos, és gyors akciójelenetek egymás utánisága azt eredményezi, hogy mégsem tudunk unatkozni a film alatt, hiszen önmagában szórakoztató, és kikapcsol a film. Mintha nem foglalkoztak volna az alkotók azzal a ténnyel, hogy a Solo: Egy Star Wars-történet nem csak a 8-12 éves gyerekeknek készül, akiknek elég, ha leülnek a vászon elé, és popcornt majszolva, a látványban elmerülve, élvezik a filmet. Bizony vannak felnőttek is, akik bizony másként látják, élveznék a történetet, mint a fiatalabb korosztály.

Személy szerint, sajnálatos hogy jobban lekötött Lando és a kedvenc droidjának L3-37-nek története, párbeszéde, mint a főszereplőnk sorsa.

Ezzel azt akarom kifejezni, hogy a film egyik legerősebb személyisége a Lando-t alakító Dany Glover. A fő gonoszt, Dryden Vos-t alakító Paul Bettanynak, szinte lehetősége sem volt megvillantani színészi eszköztárát, olyan keveset szerepelt. Nem tudott félelmet, tekintélyt kiváltani. Harrison Ford sem volt 1977 ben,- amikor forgatták az Új reményt – egy vérbeli profi színész, de az Ő játéka miatt is lett emlékezetes, és stílusos a Han Solo karakter. A mostani Solónk, sajnos kifejezetten gyenge, stílustalan,csupán egy kellemes mosolyú egyszerű személy, de nem egy minden hájjal megkent, vérbeli nagydumás, űrbéli zsivány, mint Ford volt anno.

15 érdekesség, amit tuti, hogy nem gondoltál volna a Zsivány Egyesről

Alden nem képes elvinni a filmet a hátán, túl nagy súly ez neki, sajnos a leggyengébb láncszem volt a történetben, még Chewbacca -a wukinyelvezetén- is többet hozott ki szerepéből. Az egész filmre – nem is értem miért – jellemző egyfajta sötét barnás-szürkés, tehát sötét színekkel tarkított jelenetek halmaza, nagyon ritkán kapunk nappal játszódó színteret, az operatőr valamiért nagyon kedvelhette ezt a fajta stílust. Nálam nem talált be ez a direkt színezet, mintha költséghatékonyságból takarták volna ki a részleteket.

Persze nem mindenki fogja kritikus szemmel nézni a Mickey egeres cég által összehozott művet, de az egyszerű hajsza, ami az úgynevezett koaxium körül mozog, és – jellemzi a film cselekményét- számomra igen csekély ahhoz, hogy egy erős, és impulzív storyt kapjunk, ami maradandó élményt nyújt.

Szereplőink fő mozgatórugója csupán a gazdagságot, és hatalmat jelentő koaxium megszerzése volt. Az egyik legfájóbb, hogy semmiféle karakterfejlődést nem tapasztalunk a játékidő alatt, szinte senkiről nem tudunk meg sokkal többet mint az a pár mondat ami a filmben elhangzik. Attól pedig hogy elmondjuk valakinek a múltját, nem lesz érdekesebb személyiség, mintha be is mutattuk volna! Nem éreztem azt, hogy Solo a legbelevalóbb, vagány csempésze, vagy pilótája az egész univerzumnak. Persze, ne varrjunk mindent a színészek nyakába.

SOLO: EGY STAR WARS-TÖRTÉNET (2018) - Kritika

Könnyebb dolguk lehetett volna szereplőinknek egy jól megírt, nem pedig egy felületesen összecsapott forgatókönyvvel, ami valljuk be nem egy erős darab. A rajongóknak szerintem nem tudott megfelelni Ron Howard. Olyan érzésünk támad a Solo: Egy Star Wars-történet nézése közben, hogy szeretett volna beleadni apait-anyait, amit csak tudott, ám valahogy mégsem áll össze a kép. A lelkesedés, és a tudás, amivel direktorunk rendelkezett kevés volt, nem tudta ellensúlyozni azt a sok hiányosságot, amivel a forgatókönyv rendelkezett.

Műfaját tekintve látunk akciót, kalandot, fantasyt, sci-fit, űrwesternt. Tehát minden adott volt egy jó filmhez, csak valahogy kevés lett mégis. Olyan „sokat markolsz, keveset fogsz” érzésünk támad.

Szóval a sok akció közepette elveszett a lényeg, nem tudtunk meg sokat súlytalan szereplőinkről, illetve múltjaikról, lehetséges jövőjükről, csak felületesen bemutatva. A Solo: Egy Star Wars-történet végi akció, (amire emlékeznünk kellene) sajnos nem váltja be a hozzá fűzött reményt, inkább a film közepén bemutatott, látványban igen erős , vonatos rablás marad meg igazán bennünk. Nálam a koaxiumot szállító érdekesen megalkotott tehervonat ellopása volt a film csúcspontja. A filmben ezt a látványt, a továbbiak már nem tudják felülmúlni.

SOLO: EGY STAR WARS-TÖRTÉNET (2018) - Kritika

Az, hogy lesz e folytatása a filmnek nagyban függ az előttünk álló időszaktól, mert a film bevétele dönti el a kaland folytatását, nem pedig az, hogy Alden Ehrenreich eredetileg trilógiára szerződött. Lehet, ha bő fél év múlva mutatják be a filmet, ahogy eddig megszokhattuk a Star Wars moziknál 2015 óta , -karácsonyi ajándékként- akkor egy jobban kidolgozott és valóban izgalmas mozit kapunk…

A Disney egy jó lehetőséget dobott el azzal, hogy egy ilyen lelketlen, és rosszul megvalósított filmmel jelentkezett be.

Bántó, hogy mindent feltett egy könnyen emészthető, és felejthető, szinte csak az akcióra, és látványra összpontosító történet bemutatására. Talán a legkedvesebb szereplőnknek rontott most igazán a megítélésén, innen nehéz lesz a rajongókat visszacsábítani a mozi székekbe …. de NE LEGYEN IGAZAM!!!

Solo: Egy Star Wars-történet hivatalos adatlapja: https://www.mafab.hu/movies/star-wars-han-solo-277004.html

//Kovács Ferenc # dájhárd//

27 elképesztő kulisszafotó a legelső Star Wars filmről

Solo: Egy Star Wars-történet kritika AZ ERŐ LEGYEN VELÜNK ….. mert ha sokat várunk a Disney féle Csillagok háborúja soron következő mozifilmjétől, spin off-jától, akkor bizony szükségünk is van rá, hogy ne legyünk gyengék a moziból kifele jövet. Az első moziélményeim közé tartozott a 80-as évek elején, - még gyerekként - az Új remény c. film. Abban az időszakban minden gyerek, aki látta Han-Leila-Luke kalandjait, az vagy Darth Vader, vagy Han Solo akart lenni. Abban szinte egyetérthetünk, hogy ez a két teljesen eltérő karakter vonzotta legjobban az érdeklődést. Én az utóbbiak táborát erősítettem, ezért is vártam különlegesen a Solo: Egy Star Wars-történetet, hogy végre láthassam a fiatal Han kalandos éveit, megtudjak róla sok olyan információt, ami régóta foglalkoztatja a rajongókat, filmkedvelőket. Sajnos erre még várnom kell, egyenlőre…. A Disney jelen esetünkben, összehozott egy, menet közben rendezőváltáson átesett, gyenge karakterekkel megáldott, de erősebb látványvilággal rendelkező alkotást, ami igen kevés, ha belegondolunk mennyire a figyelem középpontjában van minden mozifilm, ami bármi módon kapcsolódik a SW univerzumhoz. A rajongókat, illetve filmszeretőket kárpótolni a látvánnyal, talán a könnyebb, de veszélyes út, mintsem hogy összehozzanak egy újabb nagysikerű, maradandó, tartalmas alkotást. Baljós előjelek már a film készítésekor érezhetőek voltak, hiszen a kinevezett rendezőpáros –Phil Lord, és Chris Miller - munkájára fél év után a producer Kathleen Kennedy nem tartott igényt, és sokak meglepetésére, a biztos kezű megbízható, a filmipart jól ismerő, de az ilyen filmekben nem annyira profi 64 esztendős Ron Howardra bízta, aki szinte 2/3-ában újraforgatta a már leforgatott filmet. A következő probléma a címszereplő, Alden Ehrenreich körül adódott, ugyanis színészi játékával sem voltak sokan kibékülve, amit a Disney nem tudott jól titkolni, ugyanis még színésztanár is segített Alden-nek karaktere megformálásában, munkájában. Az első előzetes is igen későn jött ki a filmről, három hónappal a tervezett bemutató előtt, ami a megszokotthoz képest érdekes, és bátor húzás volt, bár most megnézve a filmet, cseppet sem meglepő. A Solo a Zsivány Egyes után - amit két éve mutattak be a filmszínházak - a második Csillagok háborúja antológia film, melynek cselekménye az Új remény előtt játszódik és főszerepben a fiatalkori csempész, Solo története áll. Pontosabban egy olyan korszakot kapunk, amikor bemutatják nekünk, ahogy barátságot köt Chewbakkával, miként hozza össze a sors a nagy kártyajátékossal Lando Calrissian-nal, valamint itt vezeti először az Ezeréves sólymot, és megtudjuk, hogyan kerül hozzá kedvenc fegyvere. A szerelem, mint olyan sem maradhat ki egy ilyen történetből, ezt a szálat Han barátnője ( Emilia Clarke) szolgáltatja, kedvesen és bájosan. Meg tudom érteni a rajongókat, akik minden dühük, és csalódottságuk ellenére ugyanúgy szeretik majd a filmet, mint az eddigi részeket. Viszont, akik csak egy kellemes kikapcsolódás céljával ülnek majd be a moziba, bizony Ők fognak jobban járni. Mert önmagában sok Star Warsos jeggyel nem rendelkezik a mű, csupán a maga apró „űr westernes” látványával, egymás után pakolt akcióival köti le a nézőt. De nem a rajongót! Nem kapunk eredettörténetet, nem tudunk meg szinte semmi újat Soloról, viszont a folyamatos, és gyors akciójelenetek egymás utánisága azt eredményezi, hogy mégsem tudunk unatkozni a film alatt, hiszen önmagában…

Értékelés

Színészi alakítás - 69%
Történet - 62%
Tartalom - 61%
Látványvilág - 79%
IMDB - 57%
Rottentomatoes - 71%

67%

User Rating: Be the first one !
67

Article Tags: · · · · · · · · · ·

Comments are closed.

Filmezzünk!

Filmezzünk!

Nox App Player Download