Apokalipszis most – kritika

“Kurtz ezredes magatartási szokásai túllépték az elfogadható emberi tulajdonságok határait… ezért cselekednünk kell!” 40 év… Te atyaég… vannak filmek, melyek megnézése után négy perccel nem emlékszem, annyira nem hagyott nyomot bennem, de most egy olyan élménnyel gazdagodhatunk, illetve olyan lehetőségünk van, mintha visszautazhatnánk mi is kicsit az időben, és ahogy szüleink tették, Mi is mozivásznon láthatjuk a mesteri Coppola monumentális művét, az Apokalipszis most című produkciót.

Vannak olyan remekművek a filmtörténelemben, melyet az idő durva, kemény és erős lába sem tudott a földbe döngölni, vagy kinyírni, és a feledés homályába száműzni. A mostani gyöngyszem képi eszközei, atmoszférája, mondanivalója, remek színészei, és nem utolsó sorban mesteri rendezése kiemeli még a jobb filmek közül is. Az a restaurációs folyamat, amin átesett a mű, nagyon is érződik a vásznon. Nem csupán belenyúltak a szakemberek, és szépítettek rajta, hanem komoly munka áll a háta mögött. Megállja a helyét hangzásban, és látványban a mai napig, és ez a nem mindegy kérem!

Több ideig tartott felújítani a filmet, mint amennyi ideig forgatták. 11 hónapig dolgoztak a mesteremberek a filmen, ami jól érződik rajta.

Magas dinamikatartományú képfeldolgozással (HDR technika) készülhetett el a teljes film, ami főleg az éjszakai jeleneteknél volt fontos. Az Oscar-díjjal jutalmazott, monumentális hangzást, az akkoriban mérföldkőnek számító eredeti hangszalagok segítségével rekonstruálták, hogy megfeleljen a legmodernebb mozitechnikai elvárásoknak. Az eredeti 6 sávval Walter Murch hangmérnök és csapata szinte csodát tett, mert annyira jó minőséget adott, melyből Atmos kópia is készült, és nem csupán a mozikban futó 7.1 hangsáv.

A valóságot alapján járva komoly kihívást jelentett a nyílt fronton képzett amcsi katonáknak a vietnami hadszíntér. Ráadásul az ellenség képes volt beolvadni a civilek közé, míg a messziről érkező amerikaiak nem voltak képesek megkülönböztetni a polgári lakosokat a vietnámi ellenállóktól. A gerilla támadásokat végrehajtó vietnámiak helyenként komoly erőket képviseltek. A kommunista ellenállók kihasználták az országuk természeti adottságát (őserdőket, hegyeket, folyókat), és azokat használták fedezékként. Az amerikai hadsereg minden elképzelhető modern harci eszközt bevetett Vietnámban, ám az ellenség harciasságát alábecsülték, büszkeségük pedig tovább rontotta a saját helyzetüket.

Az USA próbálta a déli országrész függetlenségét elérni, de észak nem volt hajlandó engedni követeléséből. Az amerikai és észak-vietnámi küldöttség végül a déliek tudta nélkül 72-ben megállapodott. Az amerikai vezetés már 68-ban eldöntötte, hogy kivonul a térségből, de mindezt a lehető legkisebb presztízsveszteséggel szerette volna elérni… aztán 73-ban ki is vonult az országból. A becslések 800 ezer és 3 millió közé teszik a vietnámi áldozatok számát. A háborúban több, mint 58000 amerikai vesztette életét.

Ha beleugrunk az Apokalipszis most mesélésébe, akkor Willard százados (Martin Sheen) azt a titkos megbízást kapja a Saigonban állomásozó vezérkari főnökeitől, hogy iktassa ki a nyilvánvalóan megőrült Kurtz ezredest (Marlon Brando). A feladat nem egyszerű, hisz hajójával és kis csapatával végig az ellenséges területeken keresztül kell eljutni a kambodzsai határhoz, ahol az ezredes szinte uralkodik és istenként tisztelik az ott élő bennszülöttek, akikből saját hadseregét képezte ki.

A film eleji helikopteres bevetés olyan elementáris erővel vágja fejbe az embert, hogy nem hittem el, hogy negyven éve készítette a rendező. Itt teljességgel kivehető Coppola stílusának rendezői másolása, a már ismert mai, nagynak gondolt direktorok akciójeleneteinek munkája közül.

Ahogy haladunk előre a játékidőben, ismerjük meg jobban Willard századost és kis csapatát. Coppola tudatosan és okosan erősíti fel bennünk Brando karakterét, határozott de kegyetlen személyiségét. Aztán megkapjuk azt, amiről csak elképzeléseink voltak. A kambodzsai határnál, ahol a folyó véget ért, ott kezdődik Kurtz ezredes hatalma. Mindenfelé holttestek (vietnámi-kambodzsia) borítják a vértől csöpögő földet. Igazi bálványimádás folyik itt. Amikor a háború idején a szürreális, pszichedelikus érzésről beszélünk, akkor csak ez a film nyújthat pontosságot, és korhű rajzot, mit élhettek át anno a katonák.

A film végi monológra, amit Brandótól kapunk, csak egy zseni képes. Coppola a fény és az árnyék játékával, csak Brando arcát mutatva, egy olyan elmeállapotot mutat be, ahol tudatosul bennünk az igazi vadállat jelenléte. Kurtz-ot olyannak láttatja, hogy annak ellenére, hogy milyen beteg a lelke, az elméje nagyon is egészséges képet fest. Brando intelligens, elmés és részletgazdag játéka – még ha keveset is kapunk belőle – az Apokalipszis most igazi fénypontja. Willard százados aztán elvégzi küldetésének lényegét, melyet váltott képi hasonlattal mutat felénk Coppola, és zárja történetét. A kikötözött bika lemészárlása és Kurtz ezredes megölése közti hasonlóság jelentésről most nem beszélek. Aki megnézi, rájön és tökéletesen fogja érzékelni a rendezői szándék zsenialitását.

Francis Ford Coppola két Oscar-díjjal, három Golden Globe-díjjal és Cannes-i Arany Pálmával elismert háborús eposza ténylegesen méltó arra, hogy újranézzük.

Több generáció hagyta ki az Apokalipszis most alkotást, szerintem nagyon is érdemes újra átélni annak, aki már látta, aki pedig korából adódóan, vagy lehetőség híján elmulasztotta, most ne tegye. A film egy háromórás sötét kirándulás az emberi elme sötét oldalába, egy nemzet bukásának, és egy katona az erkölcsi süllyedésének bemutatása, mellyel tökéletesen elégedetten szállhatunk ki a székünkből. A dicsőséges restaurálású Apokalipszis Most ennek ellenére nem a háborúról szól.

Egy olyan mainstream alkotás , mely azt a gondolatot sugallja felénk, hogy a vietnámi háború egy ostoba és tragikus hiba volt. Lebegjen szemünk előtt a sok döntéshozó hibája, hisz sem értelme, sem fontos célja nem volt. Coppola képzelete tökéletesen bemutatja azt a stilizált lázas álmot, melyet a közelmúlt történelmének egyik legpokolibb háborújából kapunk, a maga összes vizuális őrületével és gonoszságával egyetemben. Nagy élménnyel gazdagodunk, és bizony moziból kijövet ráeszmélhetünk arra a nagy igazságra, hogy az igazi szuperhősök nem a csapból is folyó Bosszúállók klubja, hanem a Brando-Duvall-Sheen trió csapata!

Kritika: Kovács Ferenc # Bruce

Minden idők 10 legjobb filmje 358 neves rendező szerint